Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
IV. Nők a budapesti hatalmi elitben
IV. Nők a budapesti hatalmi elitben „Király elvtársnő alkalmas a titkári funkció betöltésére, az külön szerencse, hogy mellette még nő is. A budapesti hatalmi elitben összesen 30 pozíciót töltöttek be nők (28 személy) a férfiak 264 pozíciójához (193 személy) képest, ami a teljes elitet figyelembe véve 10-90%-os megoszlást mutat. A téma viszonylagos feldolgozatlansága mellett — a Kádár-rendszer nőpolitikájával foglalkozó szerzők ritkán írtak a fővárosi hatalmi elit nőtagjairól - ez az arány is szükségessé teszi, hogy egy fejezet erejéig foglalkozzam a vezető női káderekkel. A vezetők között már az MDP-korszakban is alulreprezentáltak voltak a nők, ami - a nőszerep „hagyományos” megítélésén túl - leginkább Rákosi Mátyás nőkkel szembeni bizalmatlanságának volt köszönhető, hiszen alapvetően a férfiaktól eltérő lelkületűeknek tartotta a szebbik nem képviselőit. A női káderek kiválasztása ebben az időben formalitás volt, és ebben fontos szerepet játszott a „szocialista nőideál” megjelenése, népszerűsítése. A formalitásra Schadt Mária ad jó példát az 1951-es pártkongresszus elnökségébe való jelölés kapcsán: Kádár János a hiányzó káderek kiválasztása kapcsán a következőképp tett javaslatot ajelöltek személyére: „Egy kitüntetett ifjúmunkásnőt, egy népviseletbe öltözött parasztlányt és kettő lányt a DISZ-ből ”.662 663 A Magyar Szocialista Munkáspártnak hamar fel kellett ismernie, hogy az MDP nőmozgalmi tevékenysége664 1956-ig nem volt sikeres, tömegbázisa leszűkült, egyes nőrétegektől elszigetelődött, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének 1956. tavaszi feloszlatása665 pedig a nőmozgalom további meggyengüléshez vezetett. A szovjet intervenció után megalakult az új tömegszervezet, a Magyar Nők Országos Tanácsa. Az 1956. november 23-ai néma tüntetés, a december 4-ei asszonyok menete, illetve az a tény, hogy „ a párt politikájával szimpatizáló asszonyok és az elmúlt évek nőmozgalmának aktivistái spontán, minden felső irányítás nélkül az ország számos helyén önálló nőszervezeteket hoztak létre ”, arra késztette a pártot, hogy komolyan vegye és irányítsa a „ nők politikai kulturális nevelését”, ezért előbb a Szervező Bizottság,666 majd az Ideiglenes Központi Bi662 BFL XXXV.l.a.3. 121. őe. (1974. május 30.). 20. p. 663 Schadt, 2007a. 168-170. p. 664 Az MDP nőpolitikájáról lásd: Pető, 2006.; S. Kosztricz, 2007.; Schadt, 2006. 665 Schadt, 2007b. 192. p. 666 MNL OL M-KS-288.6. 6. őe. (1956. december 19.). 7. p. 235
