Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 8. A fővárosi hatalmi elit belépéskori végzettsége
jellegéből adódóan nem szerepelhettek. A leggyakoribb meghatározás a munkás, a mezőgazdasági munkás, a paraszt, az értelmiség (szellemi), a diák, az alkalmazott, a kisipari szövetkezet tagja, az önálló iparos, az önálló keresettel nem rendelkező (diák, háztartásbeli), a nyugdíjas, valamint a fegyveres erők tagja volt. Mivel a káder-előterjesztésben a belépéskori végzettségnél az alkalmazott, szövetkezeti tag, paraszt kategóriák nem szerepelhettek, továbbá a mezőgazdasági munkások száma Budapesten elenyésző volt, így az országos és a budapesti párttagsági adatoknál csak a munkás és a diplomás kategóriákat hasonlítom össze. A budapesti párttagok között 1956-ban 180 506 munkást számláltak, az ösz- szes budapesti párttagokhoz viszonyított arány így (61,6% volt, az arány 1957 áprilisában a 36 285 fos munkásságnál sem változott (61,5%), az értelmiségiek aránya azonban látványosan emelkedett: hiába csökkent számuk 24 575 főről 7362-re, arányaiban 8,4%-ról 12,5%-ra nőtt. Érdekes módon országos szinten a munkások aránya valamelyest csökkent (57,9-ről 56,3%) és a diplomások aránya alig nőtt (6,1-ről 6,6%-ra).387 1957 végén az országos pártstatisztikákat elemző MSZMP KB Titkárság az „összmunkások” arányát foglalkozás szerint 60,8%-ra, a diplomások arányát 7,4%-ra tette, és ezekkel az eredményekkel a tag- és tagjelöltfelvételt megfelelőnek tartották.388 Az MSZMP KB PTO - a budapesti pártapparátus statisztikájáról készített — 1958. április 28-ai feljegyzése szerint a 3343 alapszervi titkár körében az eredeti foglalkozás szerint 66,4%, a hivatali jellegű alapszerveknél 44,9%, az ipariaknál pedig 86,7% volt munkás. A 77 budapesti pártbizottsági titkár 85,7%-a volt eredeti foglalkozás szerint munkás, a kerületi első titkároknál ez az arány 90% volt. A 77 kerületi pártbizottsági osztályvezető 72,7%-a volt eredeti foglalkozás szerint munkás és 13% diplomás; a kerületi pártbizottságok apparátusában eredeti foglalkozás szerint 75,1% munkás, 13,4% diplomás dolgozott.389 A hatvanas években a budapesti adatokból azt figyelhetjük meg, hogy - bár 1962-ben kiugrásszerűen magas: 64,5%-os munkás arányt mértek - a munkások aránya stagnálva lassan csökkent (1961-ben munkás: 35,5%, diplomás: 11,2), mígnem 1966 nyarára a munkások 33%-os aránya mellett a diplomások 46%-kal többségbe kerültek, és ez a korszak végéig nem is változott, sőt, 1974-ben elérte az 58,4%-ot, 1986—1989 között pedig 56-59%-on állt. Mindez természetesen együtt járt azzal, hogy a statisztikai elemzések a munkásság számának növekedésről számoltak be, ami a valóságnak meg is felelt, hiszen a hatvanas évek öt387 MNL OL M-KS-288.21.1957. 3. őe. 136-147. p. 388 MNL OL M-KS-288.7. 23. őe. (1958. február 28.). 4., 28-35. p. 389 MNL OL M-KS-288.21.1958. 2. őe. 81-86. p. 138
