Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 5. A fővárosi hatalmi elit tagjainak származási megoszlása
között az 1971 után párttagokká váltak kerültek relatív többségbe, 1989-re pedig a többséget is elérték. Az 1975. és az 1980. évi országos pártkongresszus ad számunkra információt az országos adatokra, melyek hasonló tendenciát mutatnak: 1974-től kezdve a három korábbi sávba (1945 és előtti, 1946-1956, 1957-1970) tartozó párttagok aránya hasonló mértékben lineárisan csökkent, az 1971 után belépettek aránya hasonló arányban nőtt. A teljes, 1956 és 1989 közötti budapesti hatalmi elit majd fele (98 fő, 45%) 1945-ben vagy azelőtt lépett be a pártba. Sajnos - káderkartonok hiányában - budapesti és az országos szinten az összehasonlítást nem tudjuk végrehajtani, azonban a párttagság számának folyamatos növekedésével és az érintett korcsoport számosságának csökkenésével feltételezhetően ettől eltérő számot kellene, hogy kapjunk. Elgondolkodtató az 1946 és 1970 között a pártba belépők aránya, ami együttesen teszi ki az 1945-ös, illetve az 1945 előtti párttagokat, illetve az a tény, hogy ugyanannyian léptek be 1945-ben valamely baloldali pártba, mint 1946 és 1956 között! Ha ez utóbbi adatot olvassuk, megérthetjük, miért illette a pártpropaganda a tagságot oly sokszor a karrierizmus vádjával. A legkésőbb MSZMP-be belépett személy a fővárosi hatalmi elitből Dersi Mihály volt, aki 1978-ban 23 évesen lépett a pártba és 1989-ben lett a XX. Kerületi Pártbizottság első titkára. Nála egy évvel előbb, de 35 évesen lépett be Iványi Pál, aki 1987 és 1988 között volt a Budapest Fővárosi Tanács elnöke. 5. A fővárosi hatalmi elit tagjainak származási megoszlása A következő fejezetekben a budapesti hatalmi elit származási és képzettségi adatait fogom részletesen elemezni. Mivel a munkáshatalom helyi pártvezetőinek bemutatása a cél, ezért a korábban megfogalmazott előzetes tézisek szerint arra kellene igazolást kapnom, hogy az elit tagjai származás szerint többségében munkások voltak, az állami felsőoktatásban megszerzett diplomájuk száma és aránya pedig a korszak vége felé emelkedett. Ugyanígy feltételezhető lenne, hogy a diplomák számával fordított arányban változott a pártiskolai végzettségek aránya. Elsőként a hatalmi elit származási megoszlását vizsgálom. A 212 pozíciót356 döntő többségben, 77%-ban (163 pozíció) munkás származású, 15%-ban (33 pozíció) paraszti származású személyekkel töltötték be. Az értelmiségi származá356 82 pozíciót betöltő személyre vonatkozóan egyelőre nincs származási adatom, és ők a teljes elit 28%-a, döntő többségük a nyolcvanas években lépett az elitbe. Ennek legfőbb oka, hogy a 124
