Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 4. A fővárosi hatalmi elitbe belépők életkor szerinti megoszlása
Ha a párttagság kezdetét az elitbe lépés évére vetítjük, három nagyon érdekes megállapítást tehetünk. 1956-ban ismét az 1945 előtt és 1945-ben a pártba belépettek kiugró számát figyelhetjük meg, és gyakorlatilag 1967-ig ők uralták a többi korosztályt, viszont a következő csoport (1946—1956) 1970-re utolérte őket (mindkettő 7-7 fő). Mint fentebb kifejtettem, a teljes számosság majd felét az első csoport alkotta, és kilencvennyolc elitbe lépésből kilencvenegyre - a teljes elit 42%-a — 1970-ig sor került, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy tizennégy év elég volt ahhoz, hogy a fenti 45%-ot elérjék, pedig ezután lényegében nem volt utánpótlásuk a helyi hatalmi elitbe lépők között. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt, aki képviselje őket, hiszen 1989-ben közülük még négyen, két budapesti végrehajtó bizottsági tag (Kelen Béla, Nyitrai Ferencné) és két kerületi első titkár (Szatmári István, Szkokán Ferenc) ott van közülük, sőt a nyolcvanas években még tízen, 1971-től huszonhatan, 1964-ig még ötvennégyen képviseltetik magukat. Viszont ez azt is jelenti, hogy az 1945-ben és előtte párttaggá vált személyek többsége még a hatvanas években kikerült az általunk vizsgált elitből. A másik fontos megállapítás, hogy 1956—1957- ben, majd - a csökkenő tendencia ellenére — 1959-ben, 1963-ban és 1970-ben ismét az első csoporttal erősítették meg a pártelitet. A harmadik, hogy az 1956 után a pártba belépettek 1975-ben jelentek meg először, majd 1979-től átvették a belépés , jogát” az őket megelőző korosztályoktól, sőt a 150 1957 előtt párttaggá lett személyből 1979 után csupán 36 maradt, 1985 utánra 12, 1989-re 6. Továbbá az 1946 és 1956 között belépettek jobban fogytak az elitből, mint a már korábban párttagok: míg 1973-tól 34, a nyolcvanas években 23, 1989-ben csupán 2 személy van közülük az elitben. 119
