Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 4. A fővárosi hatalmi elitbe belépők életkor szerinti megoszlása
a tézist, hogy a budapesti elitbe érkezők között az idősödő korosztályok közül került ki az utánpótlás. Ahogy a későbbiekben is alkalmazni fogom, ebben az esetben is megvizsgáltam a korábban az elitbelépési évszámoknál kiemelkedőnek számító 1956-os, 1970-es és 1989-es évet. 1956-ban 30 személy érkezett az elitbe 14 különböző hosszúságú párttagsággal. A legrövidebb nyolc, a leghosszabb harminc év volt, azonban a legtöbb, 11 személy, tizenegy évnyi párttagsággal rendelkezett, tehát mindannyian 1945-ben léptek be valamely MDP-elődpártba! Még 1957-ben is a hét és harmincegy év között tíz csoportra oszló, tizenhárom személy közül négy 12 éves, tehát 1945-ös párttagsággal rendelkezett (a többi csoportban egy-két fő volt). Tehát ezekből az adatokból feltételezhető, hogy 1956-1957-ben nem egyszerűen a korábbi MDP-tisztviselők cseréje következett be, hanem benyomultak azok, akik a „felszabadulás ” után lettek párttagok. Ezen a szinten tehát nem érvényesül az az álláspont, miszerint 1956 után kizárólag a hithű, harcos, még az illegalitásban edződött kommunisták uralták az elitpozíciókat, majd a hetvenes-nyolcvanas években ők vívtak a technokratákkal pozicióharcot. Az viszont bizonyítható, hogy 1956-1957-ben az új rendszerben párttaggá vált emberek kezdték követelni a pártpozícióban mérhető jussukat. Közben azt is le kell szögeznünk, hogy többségbe nem kerültek, bár ketten az 1945-ösök közül korábban érkeztek a fővárosi elitbe, így 1956-ban tizenhármán voltak, továbbá hárman 1947-1948-ban léptek be a Magyar Kommunista Pártba (=MKP), illetve az MDP-be, tizenhatukkal szemben a harminckilenc 1956-ban budapesti hatalmi elit pozícióban lévő személy közül huszonhármán 1945 előtt párttagsággal rendelkeztek. A tendencia elgondolkodtató.341 Bonyolítja a képet, hogy az 1956-ban belépő tizenhét, még a Magyar Kommunista Párt létrejöttéig, 1944-ig pártaggá lett személy közül342 csupán öt volt a kommunista párt tagja: Aczél György, Borka Attila, Kelen Béla, Petrák Ferenc, Pólyák János, akik - Kelen kivételével - kettő, illetve egy-egy éven belül ki is kerültek a Budapesti Végrehajtó Bizottságból. Tízen a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (=MSZDP) egykori tagjai voltak. 341 Az 1945 előtt és után belépett párttagok ellentéte valószínűleg a korszak végéig fennmaradt. Gáspár Sándor szavaival: „Sajnos ezek már nem jó iskolán nőttek föl. Ezt be kel! látni, hogy a káderek egy része ’45-56 közötti időszakban nőtt föl, és abból csak a rosszat tanulták meg abból az időszakból a személyi kultusz idején. Akkor bontogatták a szárnyaikat, aztán mondom, csak a rosszat tanulták meg, mert a jót nem, mert abban nőttek föl, és nekik az volt a példakép, és az volt a természetes, ami akkor volt [...]. " Simon, 2014. 108. p. 342 Egy főt a román kommunista párti tagsága miatt nem számoltam ide. 117
