Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
II. Az elitrekrutáció - 1. A budapesti hatalmi elit káderbürokráciában betöltött helye
Két pártértekezlet között a fővárosi és a kerületi pártszerveket - névleg165 — a fővárosi és kerületi pártértekezleteken megválasztott tagokból álló pártbizottságok irányították. Általában a pártértekezlet napján, a pártbizottsági alakuló üléseken választották meg a pártbizottságok titkárait és első titkárait, valamint a végrehajtó bizottsági, revíziós bizottsági, fegyelmi bizottsági és a munkabizottsági tagokat. A Budapesti Pártbizottság első titkárát a korszak végéig a Központi Bizottság, titkárait 1957 és 1968 között az MSZMP KB, 1968-tól az MSZMP KB Titkárság erősítette meg pozíciójában.166 A különböző pártbizottságok két pártértekezlet között szükség esetén behívhattak, korabeli szóhasználattal kooptálhattak167 tagokat, de arányuk nem haladhatta meg a választott tagok 15%-át, majd 1975-től a 20%-át, 1985-től a 30%-át.168 A nagy létszámú pártbizottságok alkalmatlanok voltak szervezetük operatív működtetésére, ezért a „ mindennapi gyakorlati munka irányítására ” a pártbizottságok tagjaik közül végrehajtó bizottságot választottak.169 A végrehajtó bizottságokba egyes kulcspozíciókat betöltő személyek funkciójuk révén kerültek be, de ma már sokszor rekonstruálhatatlan, hogy valaki azért lett-e VB-tag, mert bizonyos tisztséget bírt, vagy éppen fordítva, azért nevezték ki egy szerv élére, mert eleve végrehajtó bizottsági tagságot szántak neki. így a Budapesti Pártbizottság - mindvégig végrehajtó bizottsági tag - titkárain kívül170 a testület állandó tagja volt legalább egy kerületi (szintű) első titkár, 1984-ig a Csepel Vas- és Fémművek (1976-tól Csepel Müvek [= CSM]) első titkára, 1977-ig a KISZ budapesti (első) 165 A nagy létszámú testületeknek a szervezeti szabályzatok szerint viszonylag ritkán, csak háromhavonta kellett összeülniük. A budapesti és a kerületi (jogú) pártbizottságok ezt az előírást túlteljesítették. Vö. MSZMP, 1957. 290. p.; MSZMP, 1962. 480. p.; MSZMP, 1966. 490. p.; MSZMP, 1970. 511. p.; MSZMP, 1975. 532. p.; MSZMP, 1985. 602. p. 166 MSZMP, 1957. 289. p.; BFL XXXV.l.a.4. 272. őe. (1968. április 5.). 167 A Szakadat 1.-Kelemen, 1990. 42. oldalán megfogalmazott elmélet ellenére itt a kor szóhasználata szerint a kooptálást „ valamely választott szerv kiegészítése behívott (kooptált) tagokkal ’’ értelemben használom. Fencsik, 1974. 165. p. Ebben az értelemben a kooptálás a szervezeten belüli előrejutás is lehet, rekrutáción pedig a szervezetbe kerülés útját értem. Ha a Budapesti Végrehajtó Bizottság tagja titkár lett, mint 1964. december 17-én Katona Imre, akkor nem beszélhetünk kooptálásról, ugyanis korábban is a testület tagja volt és az is maradt, csupán a titkárok rekrutációjában vett részt. 168 MSZMP, 1962. 481. p.; MSZMP, 1966. 488. p.; MSZMP, 1974. 717. p.; MSZMP, 1975. 529. p.; MSZMP, 1985. 599. p. 169 MSZMP, 1957. 289. p.; MSZMP, 1962. 481. p.; MSZMP, 1966. 491. p.; MSZMP, 1970. 512. p.; MSZMP, 1975. 532-533. p.; MSZMP, 1985. 602. p. 170 MSZMP, 1957. 289. p.; MSZMP, 1962. 481. p. 48
