Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

V. Az elit cserélődése. A helyi hatalmi elitből kilépők - A kilépés okai:

ismételve kívánok a Pártbizottságnak eredményes munkát és személy szerint valamennyinknek jó egészséget. ”817

Ha a kerületi pártbizottsági búcsúkat akarjuk tanulmányozni, mélyebbre kell fúrni, és a kerületi pártbizottságok jegyzőkönyveit kell tanulmányozni, mert, ha csak a budapesti pártbizottsági jegyzőkönyveket böngésszük, nem mindig van olyan szerencsénk, hogy megfelelő iratanyagra bukkanjunk. A 177 kerületi első titkár közül 112-nél volt búcsúra utaló szöveg, és csak tizenhatnál mondható ki egyértelműen, hogy nem találunk a jegyzőkönyvekben búcsúra utaló nyomot. 116 esetben felsőbb vezető is részt vett az eseményen, és csak tizenkettőnél nincs jegyzőkönyvi említés.

Az áthelyezés és egyben a búcsú forgatókönyve alapvetően abból állt, hogy a kerületi végrehajtó bizottság - ekkor már általában valamelyik budapesti titkár jelenlétében818 - meghallgatta a budapesti pártbizottság jelölését, és (esetenként vita után) elfogadta azt, a kerületi pártbizottság elé terjesztette, akik (esetenként vita után) felmentették a régi első titkárt, és megválasztották az újat. A forgató- könyvre ismételten Nagy Mária 1969-es felmentését hozom - ezúttal kissé hosz- szasabban idézve a kerületi pártbizottság jegyzőkönyvéből, hiszen a hozzászóló pártbizottsági tag beszéde jól mutatja azt a hangulatot, ami a búcsúzó, egyébként kedvelt első titkárt körülvette.

„ Tisztelt Pártbizottság! Felhatalmaztak, hogy a Pártbizottság nevében szólhassak néhány gondolatot a szavazás megtörténte után. Mindenek előtt szeretném kifejezni a Pártbizottságnak köszönetét, elismerését azért az eredményes, áldozatkész, odaadó pártmunkáért, amit Nagy Mária elvtársnő 13 éven keresztül mint a kerületi Pártbizottságnak első titkára végzett az újpesti pártmozgalom javára. A vita során kitűnt, hogy szívünket keserűség és fájdalom mellett eltölti a büszkeség érzése is. Keserűség és fájdalom, mert hirtelen, váratlanul elviszik tőlünk vezetőnket, azt az embert, akit az újpesti munkások, kommunisták, vezetők mélységesen tisztelnek. Büszkeség érzése, mert magas társadalmi, közéleti funkcióra tőlünk neveznek ki megítélésünk szerint arra igen alkalmas vezetőt. A vita során az érzéseket sok gondolat követte, alig hiszem, hogy ehhez újat hozzá tudnék tenni. A felszabadult magyar nép életének több mint felét töltötte Nagy Mária elvtársnő az újpesti párt817 BFLXXXV.l.a.3. 186. őe. (1983. január 20.). 3., 134-136. p.

818 Dr. Parragi Lajosné mondta az alább tárgyalandó esetnél: „Meg is mondja őszintén, Somogyi elvtárs megjelenése nem mindig népszerű itt, már végigfut a hátán a hideg, ha megtudja, hogy idejön, azzal, hogy »na, már megint kit visz el!« " BFLXXXV.7.a.3. 105. őe. (1974. június 12.).

304