Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
V. Az elit cserélődése. A helyi hatalmi elitből kilépők - A kilépés okai:
töltött idő vizsgálatához a kiindulási alap az volt ugyanis, hogy mennyi volt a vezetőnek a ténylegesen funkcióban eltöltött ideje. Amennyiben a kinevezés-felmentés hatályát az előterjesztésekből, határozatokból helyi szinten is megismerhettem, azt tekintettem elsőrendűnek. Ahogy már korábban említettem, a legtöbb időt Kelen Béla töltötte a fővárosi hatalmi elitben (11 938 nap, 32,7 év), egy hónapnál kevesebb idő után váltott Földes László, Dersi Mihály, Kovács Károly (az ideiglenes poszt után állandósítva), Borsány György, Kéninger Ferenc, Virágh Ferencné, két hónapnál kevesebb után lépett tovább Kalmár Lászlóné, Dévényi Gábor, Vári József, Méhes Lajos, Szirmai István és Jókay Endre. Közülük Kovácsnál és Virághnénál az ideiglenessége, Várinál, Méhesnél, Szirmainál az 1956-1957-es „káosz” volt az ok, a rendszer- váltás pedig öt ember pártkarrierjét akasztotta meg. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a teljes elit 18%-a, 53 ember egy év alatt, 1-2 év között 25 (9%), két-három év között 34 (12%), három-négy év között 30 (10%), négy-öt év között 33 fő (11%) lépett ki pozíciójából, tehát a helyi elit 60%-a átlagosan ötévente jórészt kicserélődött. A tanácselnökök közül Kelemen Lajos megbízottként öt és fél hónapig, az 1971-es választást követő alakuló ülésig töltötte be funkcióját, őt Szépvölgyi Zoltán váltotta, aki majdnem 16 évet eltöltött e pozícióban. Előttük Sarlós István majdnem nyolc évig volt tanács végrehajtó bizottsági elnök. Őt megelőzően, az 1950 és 1963 közötti időszakban csak két VB-elnököt választottak, az első, Pong- rácz Kálmán az 1956-os változásokkor sem került ki pozíciójából, így a Budapest Főváros Tanácsánál az egész korszakban megfelelő stabilitást tapasztalhatunk. Hasonló állandóságot tapasztalhatunk a rendőrfőkapitányoknál, ahol Sós György 13,9, Baranyai György 6,3, Vincze Lukács 8,2, Konczer István 4,7 évig volt a BRFK vezetője. Sokkal megdöbbentőbb az első titkárok és titkárok viszonylag gyakori cseréje, hiszen azt gondolhatnánk, hogy a budapesti pártvezetésnek a hatékony pártmunkához viszonylagos állandóságra lett volna szüksége. Ehhez képest a 12 első titkárból egy fő fél év után, 4-4 kevesebb, mint két, illetve három év múlva cserélte fel ezt a funkciót egy másikra. A korszakban az állandóságot az 1965 és 1974 között Budapestet irányító Németh Károly jelentette. Hasonló számokat mérhetünk a titkároknál is: hárman 1 évet sem szolgáltak, négyen 2, öten 3, négyen 5 év alatt váltottak pozíciót, tehát csupán a 30%-uk volt több mint 5 évet a Budapesti Pártbizottság titkára. A kerületi első titkárok kétharmada 6 év alatt cserélt pozíciót, de a legtöbben, tizenkilencen 2-3, 3-4, 5-6 évet, tizenhatan 4-5 évet voltak kerületi titkárok, tehát arányaiban a legnagyobb kádercsere 2-6 év között zajlott 269
