Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása

foként a „ magyarországi újkapitalizmus ”-ra koncentrálva) a késő Kádár-korszakban és a rendszerváltást követően kialakult eliteknél.62

Az újabb kiadványok közül Klement Juditnak a dualizmus kori budapesti gőzmalomipar vállalkozóiról írt különösen informatív, ábrákkal jól illusztrált könyvét63 és Takács Tibornak a nyíregyházi polgárokat bemutató monográfiáját lehet kiemelni,64 melyek korszakukban nem érintik a kutatási területem, de figyelemfelkeltő módszertanuk a XX. század második felével foglalkozó történész számára is segítséget nyújt.

A hatalmi elit és az uralmi rendszer

Jelen munkám írása közben állást kellett foglalnom több olyan fogalom használatával kapcsolatban, melyeket a szakirodalom nem egységesen használ, és ebből hármat írásom elején tisztázni fogok. E három fogalom a hatalom-uralom kérdése, az elit és a nómenklatúra viszonya és a Kádár-korszakot meghatározó államalakulat szerkezetének kérdése. Az állásfoglalás előtt természetesen röviden ismertetem a szakirodalomban fellelhető jellemző meghatározásokat is.

A Kádár-korszakkal foglalkozó szakirodalom egy része Max Weberre65 hivatkozva különbséget tesz hatalom és uralom között, „miszerint hatalomnak nevezzük a központi akarat másokkal szembeni feltétlen érvényesítését, uralomnak viszont a valamely szempontból elfogadott, legitim parancsnoklást”.66 Az már önmagában vitára ad okot, hogy Kádár Jánost vagy a nómenklatúrát vajon milyen tradíció vagy karizma legitimálta, vagy milyen tisztán racionális-legális uralomról (Webemél: a legitim uralom három tiszta típusa)67 beszélhetünk 1956 és 1989 között? Hiszen bár időről időre rendszeresen tartottak országgyűlési és tanácsválasztásokat, viszont a hatalmat birtokló Kádár (Webemél: „uralkodó”) nem az adott társadalomban elfogadott jogszabályok erejével megtámogatva, hanem hatalmi helyzeténél fogva lett az ország vezetője. A „puha diktatúra” igenis elért a kisemberekig, és ezt példákkal is igazolom majd. A Max Weber által használt fogalmakat azonban a modem kori diktatúrák vizsgálatához nem tartom

62 Szalai, 1997.; Szálai, 1998a.; Szalai, 1998b.; Szalai, 1998c.; Szalai, 2001.; Szalaj, 2007.

63 Klement, 2012.

64 Takács I, 2008.

65 Weber, 1922. 122-176. p.

66 Majtényi, 2009. 15. p. A két fogalom használatáról lásd: Farkas, 2011.

67 Weber, 1922. 124-125. p.

24