Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
IV. Nők a budapesti hatalmi elitben
„Le kell küzdeni a kifelé sokszor jóindulatú, egyenjogúságot elismerő, de lényegében a nőkkel szembeni lekicsinylő magatartást, azt a mindkét nemnél tapasztalható kispolgári életszemléletet is, amely a nő hivatását csak a gyermeknevelésben, a család kiszolgálásában látja. Nem egyedi felfogás, elszórt megnyilvánulás, hogy »adjanak több fizetést a férjnek, hogy eltarthassa feleségét, családját«. ”689 A Budapesti Pártbizottság 1970. április 10-én tárgyalta a Párt- és Tömegszervezetek Osztályának káder- és személyzeti munkájáról szóló jelentését, és a Központi Bizottságban foglaltakhoz hasonló visszásságokat tártak fel. „A nők funkcióba állításának sem politikai, sem jogi korlátái nincsenek. Tudatos háttérbeszorításuk sem jellemző. A nők majd minden területen - ha nem is arányuknak megfelelően - fontos politikai, gazdasági, állami vezető posztokon megtalálhatók. A női vezetők iskolai végzettsége, szakmai és politikai felkészültsége nincs elmaradva a férfiaktól, fluktuációja jóval kisebb. Mégis a nők vezető beosztásokban való részvétele terén a fejlődés nem kielégítő, különösen a felsőbb szinteken, a helyzet még az átlagosnál is gyengébb, elmarad a lehetőségektől. Több vezetésre alkalmas, kellő készségekkel rendelkező nő van, mint a női vezetők száma. Ennek alapvető szemléleti okai vannak. Előléptetéseknél a nőkkel szemben általában magasabb követelményeket szabnak, közel azonos feltételek esetén a férfiakat részesítik előnyben. A férfi munkatársak idegenkednek attól, hogy női vezetőnek alárendelve dolgozzanak. A női vezetőket nehezebben ismerik el. Ez utóbbi is szerepet játszik abban, hogy nem egyszer még a kinevezésre kerülő nő is ellenáll, nem fogadja szívesen vezetői előléptetését, funkcióját (több esetben a családon belül is ellenzést vált ki). Az is előfordul, hogy még női vezetők is idegenkednek a nők előléptetésétől. Vannak persze mindennek objektív okai is. A nőknek a családban betöltött szerepe közismert. Ez továbbfejlődésüket, a beosztás ellátását ténylegesen nehezíti. ”690 Természetesen az egyenlő munkáért egyenlő bér elve sem érvényesült a nők körében. 1964-ben az iparban foglalkoztatottak körében a 3000 forint felett keresők 0,3%-a, az 1500 forint alatt keresők 85,6%-a volt nő. „Számos jelenség mutatja, hogy bizonyos körökben idegenkedés van a nők előrejutásával szemben. 689 MNL OL M-KS-288.4. 105. őe. (1970. február 18-19.). 404. p. A határozat elemzését lásd: Tóth, 2014. 21-24. p. A határozat és az érintett tömegszervezetek határozatai nyomtatásban: Nőpolitikái, 1981. 690 BFLXXXV.l.a.4. 323. őe. (1970. április 10.). 31-32. p. 247
