Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
IV. Nők a budapesti hatalmi elitben
A nők állami iskolai végzettsége a főiskolai és egyetemi képzettséget tekintve megfelel az elit összességének, mindkét kohorszban 50% körül volt a felsőfokú végzettségűek aránya. A közép- és alsófokú iskolai végzettség aránya viszont a nők felé billent, a nőknél ez 33% és 13% volt, a teljes elitnél ez 26% és 15%, tehát arányaiban több volt a középfokú végzettségű vezető a nőknél, mint a férfiaknál! Elvárásainkkal ellentétben a négy alsószintű állami végzettséggel bíró nő nem mind a korszak kezdetén lépett az elitbe: ezekre 1957-ben és 1958-ban, illetve 1967-ben és 1970-ben került sor. A felsőfokú végzettségű nők 1962 és 1989 között léptek az elitbe. A nők 90%-ának volt pártiskolája, ezek négyötödének felsőfokú végzettsége volt, viszont a rendszerváltás évében az elitben lévő nyolc nőből csak ötnek, de nekik mind felsőfokú. A felsőfokú állami végzettséggel rendelkező személyek 80%-ának volt pártiskolája is. Akiknek nem volt, azoknak a rendszerváltással szűnt meg MSZMP-karrierjük, így az sem kizárható, hogy ha a rendszer fennmaradt volna, akkor később szereztek volna politikai iskolai végzettséget. A felsőfokú végzettségűek aránya jóval nagyobb, mint amilyen arányban a korszakban politikai iskolára jártak, ez az arány ugyanis 3-20% között mozgott.677 Az alábbiakban több tipikus női karriert ismertetek a Kádár-korszak elejéről. Az 1956-ban pozícióban lévő, illetve kerülő személyek (44) közül kettő volt csupán nő, a harminchét éves Bakó Ágnes, a VIII. Kerületi Pártbizottság első titkára és a harmincnyolc éves Csikesz Józsefné, a Budapesti Pártbizottság titkára. Mindketten hosszú munkásmozgalmi múltra tekinthettek vissza, és megbízható elvtársnőnek számítottak. A paraszti származású Bakó Ágnes 1936-ban csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt VIII. kerületi ificsoportjához, vezetőségi tag lett, majd a kerületi vezetőségbe is beválasztották, később bekapcsolódott az illegális KMP tevékenységébe, 1940-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja lett. 1941 tavaszán letartóztatták, két hónapra elítélték, kiszabadulása után rendőri felügyelet alá került, 1943 októberében ismét letartóztatták, 7 év fegyházra ítélték. 1944 novemberében Németországba vitték; és a dachaui, majd a bergen-belseni koncentrációs tábor foglya volt. 1949-től az MDP Központi Vezetőség Agitprop. Osztályon volt alosztályvezető. A forradalom előtt, 1953-tól a VIII. kerületben volt a kerületi bizottság másodtitkára, és 1956-1957 fordulóján részt vett a kerületi pártbizottság újjászervezésében, és a Budapesti Ideiglenes Pártbizottságon határozott véleményt nyilvánított az ellenforradalom kérdésében is.678 Bár iskolai 677 Jakab, 1979. 185. p. 678 Koltai-Rácz, 2008a. 40. p. 242
