Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
IV. Nők a budapesti hatalmi elitben
a BRFK-nak női első titkára, de amikor a Budapesti Pártbizottság hatáskörében voltak - egyáltalán nem voltak női vezetői a VI., X., XI., XIII., XIV., XV, XVI., XVIII., XXL, XXII. kerületnek, a BM, BME, CSVM, ELTE, Fővárosi Tanács, MÁV, SOTE pártbizottságoknak, illetve a Budapesti Pártbizottság első titkárai és a Budapest Főváros Tanácsa elnökei is mind férfiak voltak. Összesen huszonegy különböző évben léptek nők a fővárosi hatalmi elit újabb pozíciójába, ezek közül hét évben volt egynél több belépő: 1957-ben és 1970-ben hárman, 1956-ban, 1974-ben, 1980-ban, 1985-ben és 1989-ben ketten. A Budapesti Végrehajtó Bizottság nyolc női tagjából öten a nyolcvanas években léptek a Bp. VB soraiba. A három titkárból kettő (Cservenka Ferencné, Csikesz Józsefné) 1956-1957-ben lett titkár, ami egyértelműen a megbízhatóságukat feltételezte. A kerületekben is elég nagy szórást mutat a nők belépése: 1956 és 1989 között egyenletesen oszlik meg, és azokban a kerületekben, ahol több női belépésre is sor került, ott is ezt tapasztalhatjuk. A nők száma a teljes budapesti hatalmi elitben a legmagasabb 1962-ben, 1963-ban, 1985-ben és 1989-ben volt: nyolc-nyolc fő (20%, 20%, 17%, 17%), majd 1961-ben, 1983-ban és 1988-ban hét-hét fő (17%, 17%, 15%). Tizenkét évben is hat-hat, illetve hét évben is öt-öt fő volt. Tizenkilenc évben volt az 5,4%-os átlag felett a nők száma, ami a korszak első és utolsó évtizedére, illetve a közepén 1974-1975-re (14%) volt jellemző. Mint láthattuk, a nők aránya sosem haladta meg a 20%-ot. A budapesti hatalmi elitben a három leghosszabb ideig pozícióban lévő nő Csikesz Józsefné Bp. VB-tag 14,5 évig (1950-1964), Gál Lászlóné, a IX. kerület és Nagy Mária, a IV. kerület első titkára volt 13,8 (1971-1985) és 11,7 évig (1957-1969). Egytizedük volt tehát legalább tíz évnél tovább egy pozícióban, míg a férfiak 13%-a (35 pozíció), ami megerősíteni látszik azt a korabeli megállapítást, miszerint a női káderek cserélődése az apparátuson belül gyakoribb volt, mint a férfiaké. A nők előrejutásának egyik legfőbb akadálya - még a pártfúnk- cionáriusok esetében is - egyébként a családban betöltött szerep volt, hiszen a harminc főből huszonketten (81%) házasságban éltek, köztük kettő-kettő elvált és özvegy is volt, tehát csupán 6%-uk élt még hajadónként. A női vezetőkről szóló adatokat ismételten ugyanazoknak a vizsgálatoknak vetettem alá, amelyeket a teljes elitnél használtam, az alábbiakban ezen eredményeket közlöm. Csupán nyolc nőt (27%) választottak pártértekezleten, ami megfelel a teljes elit arányának, 1966-ban, 1980-ban egyet, 1970-ben, 1985-ben, 1989-ben kettőt. Pártértekezleten távozott 9 nő (30%), hat Bp. VB-tag (titkárral együtt) és három kerületi első titkár (1962-ben, 1970-ben, 1975-ben, 1980-ban egy-egy, 1989-ben kettő, 1985-ben három). 239
