Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 12. A fővárosi hatalmi elit vertikális mobilitása

A társadalmi mobilitásvizsgálatok legkritikusabb része a vertikális mobilitás „előjelének” megállapítása, azaz hogy a rekrutált felfelé vagy lefelé lépett-e a helyi elitbe lépésekor. Sajnos az áthelyezés presztízsét megállapítani még a hatáskörök rangsorolásánál is nehezebb, hiszen a hatásköri listákkal ellentétben nem állnak a rendelkezésünkre korabeli presztízslisták.

Szakadát István a hatáskörök elemzése helyett azzal a feltevéssel élt, hogy „ a káderhatásköri jogosultságok legfontosabb összetevője mindvégig a pozíciókba/ pozíciókból történő kinevezések/felmentések feletti rendelkezés maradt. [...] A káderhatásköri jogok voltaképpen — a kinevező, illetve a kinevezett között érvényes - tiszta uralmi viszonyokat rögzítenek. ”539 Behálózták az egész társadalmat a pártszervezetektől az állami, tanácsi, tömegszervezeti és gazdasági területig. A hatásköri listáknak is több szintje létezett: az országos és a fővárosi/megyei, illetve az alapszervi szintek. A hatásköri listák folyamatosan változtak, de a rendszer állandó maradt.540 Az MSZMP káderhatáskörét 1989. május 8-án szüntették meg.541

Nem biztos, hogy a káderhatásköri listák egyértelmű útmutatót adnak a vertikális mobilitás vizsgálatához. Az alábbiakban néhány példát hozok arra, hogy milyen nehézségek merülnek fel, ha ezek alapján kívánjuk eldönteni, hogy az adott személy felfelé vagy lefelé volt-e mobil. Az Egyesült Izzó például az MSZMP KB Ipari és Közlekedési Osztálya hatáskörében volt, vezetőjének kinevezéséhez a KB-titkár egyetértése volt szükséges, elvileg felsőbb hatáskör, mint a budapesti, de ha a gyár vezérigazgatójából egy kerület párttitkára lett, azt egyértelműen felfelé lépésnek tekintem. Ha a KISZ KB osztályvezetőjéből kerületi titkár lett, az szintén felfelé irányuló mobilitás, de a KISZ KB titkár és a kerületi első titkári pozíciókat - ez utóbbi cserére általában „kiöregedés” miatt került sor - nem lehet összemérni. Megkérdőjelezhető az is, hogy a Központi Bizottság osztályvezetőhelyetteséből budapesti titkárrá válás valóban lefelé lépés-e? Valóban egy szinten maradt Csillik András vagy Emszt Antal, amikor budapesti végrehajtó bizottsági

12. A fővárosi hatalmi elit vertikális mobilitása

539 Szakadat 1., 2005.

540 MNL OL M-K.S-288.5 14. őe. (1957. február 5.). 2-5., 10-18., 25-46. p. Uo. 171. őe. (1960. február 23.). 44-67. p. Uo. 272. őe. (1962. július 24.). 75-107. p. (1967. április 29.). Uo. 424. őe. (1967. május 9.). 6-7., 38-50., 107-120. p. Uo. 556. őe. (1971. június 1.). 2-3., 18-60. p. Uo. 729. őe. (1977. október 18.). 3-5., 103-145. p. Uo. 945. őe. (1985. július 30.). 3-4., 43- 77. p.; MNL OL M-KS-288.4. 240-241. őe. (1988. július 13.). 413^134. p.

541 Uo. 260-261. őe. (1989. május 8.). 162-164., 317-326. p.

192