Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 11. A fővárosi hatalmi elit belépési csatornái

Mint korábban kifejtettem, a felsőbb jelenlétnek a protokoll mellett komoly szerepe volt a káderkinevezésnél is. Az egyik legtanulságosabb példa a vezetői jelenlétre a IX. Kerületi Pártbizottságon esett 1967-ben. Venéczi János, a Bp. PB titkára jelenlétében közölték a Tóth István-Duschek Lajosné-cserét, ahol F. szóvá tette, hogy miért nem az egy évvel korábbi pártértekezleten történt meg a csere, Z. pedig - a korábbi felszólalásai alapján feltételezhetően gúnyosan szólva - örömmel vette tudomásul, hogy a Budapesti Pártbizottság ezúttal a végleges döntés előtt értesítette őket (emlékezzünk Szépvölgyi Zoltán 1971-es cseréjére!). Venéczi válasza szerint a pártértekezlet előtt megvizsgálták, hogy szükséges-e a kerületben csere, de a SZOT útján az élet közbeszólt, és egy pártfúnkcionáriust pedig csak a megválasztása után lehet korábbi státusából felmenteni (!). A második megjegyzésre egyszerű, de lényegre törő, és az egész rendszer működését leíró válasza volt: a kerületi pártbizottságnak joga van elfogadni a felettes szerv döntését, de ha nem ezt teszi, a Budapesti Pártbizottságnak joga van erről határozatot hozni. Erre azonban az MSZMP addigi tíz évében Venéczi szerint sem volt még példa!535

Z.-nek egyébként nem ez volt az első „húzása”: Horváth János első titkárt és Galambos Sándor másodtitkárt 1962 májusában egyszerre javasolta a Bp. PB felmenteni: „Horváth elvtárs nyugdíjazását kérte, és ezért a Budapesti Pártbizottság ezt a problémát még a pártértekezlet előtt rendezni kívánja. ” Z. nem értette, miért nem lehetett a pártértekezletig várni, és „nem értett egyet a felsőbb szervek javaslatával és hozzászólásában a két elvtársnak a leváltásáról beszélt. Később írásban közölte, hogy nem így gondolta, de másodszor már nem kapott szót. ” O. a pártbizottság nevében visszautasította Z. félreérthetetlen megállapítását és megállapította, „ hogy ez a felsőbb szervekkel szembeni bizalmatlanság kérdése, ahogyan Z. elvtárs nyilatkozott. Megállapítja, hogy soha ilyen elvtársi meglátással nem dolgoztak a vezetők, mint ez utóbbi években. Itt leváltásról szó sincs, felmentési javaslatot terjesztettek be. ” A pártbizottság egyetértett O.-val. Az ülésen jelenlévő Cservenka Ferencné a Budapesti Pártbizottság nevében ajándékot adott át a távozónak, majd a kerületi pártbizottság tagjai adták át ajándékaikat. Tóthot természetesen kooptálták, a másodtitkárt is felmentették.536

Az említett iratok világossá tették, hogy a helyi szintű apparátusokban igyekeztek a saját akaratukat akár a központi vezetőség ellenében is érvényesíteni, és már a hatvanas években is felszólaltak a központi döntésekkel szemben. Ez azon535 BFL XXXV.14.a.3. 74. őe. (1967. július 28.). (A bejelentés korábban: uo. 70. őe. (1967. július 4.).)

536 Uo. 30. őe. (1962. május 31.).

190