Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 8. A fővárosi hatalmi elit belépéskori végzettsége

ra csökkent. Elmondható tehát, hogy a budapesti diplomások a pártban 1966-ra, országosan pedig 1970-ben szárnyalták túl a munkások arányát. Amennyiben a fent említett statisztikai módszernek megfelelően (országosan) azt feltételeznénk, hogy az összes nyugdíjas párttag munkás volt, és velük növeljük a munkások görbéjét, akkor 1970 és 1974 között a diplomások ugyanolyan arányban álltak, mint a munkások, és az ezt követő időszakban is csak néhány százalékkal volt nagyobb a munkások és a nyugdíjasok összesített aránya, mint a diplomásoké.

31. ábra: A munkások és a diplomások aránya az országos párttagságban.

A munkások aránya a nyugdíjasok arányával növelve, 1956—1984

A közgazdász, statisztikus Bálint József, aki 1973-tól a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt, 1978-ban összehasonlította az „értelmiség és egyéb szellemi réteg” létszámának és arányának 1949 és 1974 közötti változását Magyarországon és külföldön. Az 1973-as mikrocenzus alapján a diplomások száma itthon 1949-hez képest megháromszorozódott, és az 1949-es 8%-os, 1960-as 16%-os aránnyal szemben 1973-ban 24%-on állt.391 A Szovjetunióban 1926—1974 között tizenegyszeresére emelkedett a szellemi dolgozók száma, akik az össznépesség 22%-át tették ki. „A fejlett tőkés országok adatai szerint az ország gazdasági

391 Bálint, 1)78. 64. p.

140