Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 8. A fővárosi hatalmi elit belépéskori végzettsége

venezres létszámáról 1982-re elérték a kilencvenezer főt is. Az arányok azonban nem a sikert tükrözték. Amikor a hetvenes években a diplomások térhódítását már észlelték, úgy változtattak a statisztikai módszereken, hogy a munkásokhoz hozzászámították a nyugdíjasokat is (!), így a statisztikai eredményeket sikerült úgy alakítani, hogy a munkásság aránya a teljes tagságon belül nőjön. Ez a számítási módszer természetesen csak akkor lenne helyes, amennyiben az összes nyugdíjas párttagról azt feltételeznénk, hogy munkás volt.

30. ábra: A munkás és a diplomás párttagok aránya Budapesten, 1956-1988

Országos szinten az adataink a párttagokról hiányosabbak, 1974-től 1985- ig egyelőre csak a pártkongresszusok statisztikái állnak rendelkezésemre, ahol csupán az arányszámokat tüntették fel, ellentétben a korábbi MSZMP KB PTO- feljegyzésekkel, ahol konkrét létszámadatokkal is szolgáltak.390 1958-1960-ban 60%-os munkás- és 7-9%-os diplomás arányt mértek, a munkások aránya 1961- re a létszámadatokkal párhuzamosan úgy változott, hogy 34%-ra csökkent, majd 1974-re fokozatosan emelkedve elérte a 45%-os szintet. A diplomások ezzel ellentétben 1961-ben megőrizték 9%-os arányukat, innen számuk 1964-ig fokozatos növekedést mutatott, majd 1966-ban megháromszorozódott: 1973-ra elérte a 46%-os szintet. A munkásokat 1970-ben szárnyalták túl, és ez a tendencia folytatódott: a diplomások aránya 1984 végére 40% fölött stagnált, a munkásoké 27%390 MSZMP 1975. 7-67. p.; MSZMP 1980. 7-75. p.; MSZMP 1985. 7-97. p.

139