Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 4. A fővárosi hatalmi elitbe belépők életkor szerinti megoszlása
A párt számára már 1973-ban világossá vált, hogy a természetes szaporodás 1958 és 1966 közötti tendenciája a társadalom fokozatos elöregedését idézte elő, és a születési arányszám növelésére tett intézkedéseik hatása nem volt tartós. 1956 után ugyanis - bár teljes mértékben nem ezzel magyarázták, mégis nyilvánvalóan közrejátszottak a gazdasági-társadalmi átalakulások - meggyorsult a születéscsökkenés folyamata, legfőbb oknak a fiatalság faluról való nagyarányú elvándorlását, a nők foglalkoztatási arányának növekedésével együtt nem járó gyermekintézmény-hálózat fejlődését, a kétgyermekes családideál térhódítását és az 1956 utáni, többnyire a születésszámot befolyásoló 170 000 „disszidens” kivándorlásának tulajdonították. így 1960 és 1973 között 440 ezerrel csökkent a 15 éven aluliak és 460 ezerrel nőtt a 60 éven felüliek aránya.319 A folyamat később sem állt meg, a 14 éven aluli korosztály aránya 1949-től a rendszerváltásig 25%- ról 21%-ra csökkent, a 60 év felettieké pedig 12%-ról 19%-ra emelkedett.320 A nyugdíjasok számának és arányának emelkedését a Központi Statisztikai Hivatal is megerősítette. A számuk az 1960-as 0,6 millióról 1965-re 1,1, 1970-re 1,4, 1975-re 1,75, 1978-ra 1,9 millióra emelkedett, részarányuk 6%-ról 18%-ra nőtt. 1978-ban a nyugdíjaskorú népesség 20,6%-a, a nyugdíjasok 25,1%-a Budapesten élt. A legtöbb nyugdíjas (45%) 60 és 69 év közötti volt (70-74 év: 17%).321 A nyugdíjkorhatárt elért dolgozók és nyugdíjasok racionális foglalkoztatásának új rendszerét 1972. január 1-jén vezették be. Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata úgy kívánta a nyugdíjjogosultságot elért, elsősorban fizikai dolgozókat a munkában maradásra ösztönözni, hogy a „ nyugdíjjogosultság után munkában töltött évekért a nyugdíj összege magasabb százalékkal növekedjen, mint az azt megelőző évekért: a fizikai munkásoknál évenként 8 százalékkal, értelmiségi és alkalmazotti munkakörökben 4 százalékkal. ” Ahogy Kádár János is fogalmazott: „Szerintem a dolog lényege azt jelenti, a Szovjetunióban ismerek hivatáságakat, ahol valakit nyugalomba helyeznek, megkapja a nyugdíját, s közben teljes fizetéssel dolgozik. Nem kevesen vannak ilyenek. Tehát egy ilyen is belefér a szocialista formába. ”322 Nem valószínű, hogy Kádár idősödésének lett volna köszönhető ez az intézkedés, mindazonáltal érdekes, hogy 1972-ben töltötte be a hatvanat... 319 MNL OL-M-KS-288.5. 604. őe. (1973. február 13.). 2-3., 17-42. p.; MSZMP, 1978b. 434- 451. p. 320 Romsics, 2002. 46. p. A népmozgalmi, népesedési adatok összehasonlítását 1921-1981 között lásd: Zafír ETAL, 1982. 321 KSH, 1978. 5., 15., 36. p. 322 MNL OL M-KS-288.5. 564. őe. (1971. szeptember 21.). 3., 28-39., 106-111. p. 105
