Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
Életrajzi adatok
Várpalotán rekedt, ott ismerkedett meg Gráczi Bélával, a harcok vége után együtt mentek vissza Budapestre. Mivel a Rákóczi úton lévő albérleti lakása belövést kapott, és beteg is volt, Tóth Ilona felvette a Domonkos utcai kisegítő kórházba. Ott részt vett a röpcédulák sokszorosításában. 1956. november 20. után, az őrizetbe vett Gráczi után kutakodva jutott el a Deák téri kapitányságra, ahol feltehetően Tóth Ilonáékat hamis vádakkal illető vallomást tett. A vizsgálati szakban vélhetően kihallgatta a politikai rendőrség, de arról irat nem maradt fenn. A tárgyaláson tett vallomásában tagadta azokat a rémtörténeteket, amelyekről állítólag 1956. november-decemberben beszélt a kisegítő kórházban és a rendőrségen. Turcsányi Józsefné (1923, n. a.) A Péterfy Sándor Utcai Kórházban dolgozott, onnan küldték gondnoknak a Domonkos utcai kisegítő kórházba. Ott a sebesültek és betegek ellátása érdekében igyekezett nagy rendet tartani; röpcédulák ottani sokszorosításáról tudott, de sem a sokszorosításban, sem a röplapok terjesztésében nem vett részt. A november 19-20-i razzia idején rosszindulatú gyanúsításokkal teli vallomást tett elsősorban Tóth Ilona, másrészt Gönczi Ferenc ellen. 1957 januárjában az ügyészség kezdeményezésére megpróbálták felkutatni, hogy tanúnak idézhessék a tárgyalásra. Az akkor beszerzett információk szerint 1956. december 8-án elhagyta az országot, Nyugatra menekült. Veszprémi István (1921, ápoló) Szlovákiában született, 1946-ban a lakosságcsere révén került Magyarországra. A gimnáziumi érettségi után elvégzett egy betegápolói tanfolyamot. 1952 után négyszer ítélték el kisebb köztörvényes bűncselekmények miatt. 1956-ban a Péterfy Sándor Utcai Kórházban ápolóként vett részt a sebesültek ellátásában, onnan került a Domonkos utcai kisegítő kórházba. Nincs nyoma, hogy részt vett volna a kisegítő kórházban röpcédulák sokszorosításában, illetve terjesztésében, a fennmaradt iratok szerint az Élünk első számának előállításáról sem tudott. Tóth Ilona őrizetbe vétele után még két hétig a Domonkosban maradt, ez időben lényegében ő vezette a kórházat. 1956. december 7-én őrizetbe vették. Miután Tóth Ilonát súlyosan terhelő önvallomást adott, szabadlábra helyezték. A bírósági tárgyaláson tanúvallomást sem kellett tennie. 590
