Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

Életrajzi adatok

Ennek ellenére vallomásokat tett Toraczék élelemárusításáról, hogy részt vettek a fegyveres harcban, és arról is, hogy legalább két embert - nem fegyveres harcban - meggyilkoltak. (Többször beszélt arról is, hogy harcba indulás előtt ellátták magukat éterrel és altatóval.) November végén és december elején részt vett röpcédulák - és vélhetően az Elünk- terjesztésében, ezért gyanúsítottként bevonták a Toraczék elleni eljárásba, de végül kiemelték a perből. Nem állt bíróság elé.

Nagy László (1926, rendőrtiszt)

Négy gimnáziumi osztályt végzett, de a háború idején származása miatt nem tanulhatott tovább. 1945-ben belépett a kommunista pártba, részt vett a földosztásban. 1946-ban pártajánlásra került a rendőrséghez, a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztályán lett nyomozó. Munkájával meg voltak elégedve, mindig a legfontosabb kampányfeladatokhoz vezényelték (a népügyészségi nyomozásokhoz, a svábok kitelepítéséhez, az államosítás idején az ipari elhárításhoz). 1950-ben került konspirált állományba, a következő évben pedig a vizsgálati osztályhoz. 1952-ben jeles eredménnyel végezte el a Dzezsinszkij Tisztképző Iskolát. 1954-ben az államvédelem módszertani központjában lett szakreferens.

1956-ban mindvégig részt vett a felkelés elleni harcban, október 30-án több társával együtt vonult vissza Budakeszire. Onnan november 4-én a szovjet csapatokkal tért vissza Budapestre. Részt vett a fegyveres harcban, majd az újjászerveződő vizsgálati osztály munkájában. 1975-ben egészségügyi okokra hivatkozással helyezték nyugállományba.

1956. november 24-én ő hallgatta ki Tóth Ilonát. A kihallgatás tárgya - jegyzőkönyv szerint - csak a röpcédulázás volt, a dokumentumban sem az Elünkről, sem a Kollár-gyilkosságról nincs szó.

Palotás József (1935-1958, kovács)

1952-ben egy bányaomlás következtében megsérült, hosszabb ideig kezelték a tatabányai idegosztályon. Balesete miatt a katonaságtól is leszerelték két hónap után.

1956-ban Lőkösházán volt az állandó lakása, ott élt a családja, míg ő Tatabányán dolgozott. Október 31-én a családjához indult, de Budapestről nem tudott továbbutazni. A Keleti pályaudvarnál nemzetőrök igazoltatták, ekkor csatlako585