Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
volna, hogy mielőtt elmondja, miként kényszerült hamis vallomásokra, kimondja azt, hogy hamis vallomásokat tett társai ellen. Erre végül nem volt képes. Nem volt képes azért, mert Gyenes nem fogta jelzéseit, gyónási kísérleteire nem reagált megfelelően. De nem volt képes azért sem, mert a közvélemény nem a fogságba vetett emberek megtörésére, hanem a hősök ellenállására volt kíváncsi, azt akarta hallani. (És azt is kapta.) Nem volt képes azért sem, mert noha társai is tettek őrá hamis vallomásokat, azoknak nem lett jóvátehetetlen következményük, mint az ő vallomásainak. Végül nem volt képes azért, mert annak érdekében, hogy esetleg tisztázni tudja magát és társait a rágalmak alól, előbb be kellett volna sároznia őket, róluk is el kellett volna mondania, hogy hamis vallomásokat tettek, amelyekkel őt is hamis vallomásokra kényszerítették. Ettől különösen ördögi a megtorlás: bűnrészessé tette az áldozatokat - legalábbis egy részüket - a saját meghurcolásukban, meggyilkolásukban. Nem tudom, Molnár 1992-ben átlátta-e, vagy csak megérezte valamennyire ezt a helyzetet. Viaskodása a szavakkal, a szavak mögötti gondolatokkal arra vall, hogy valamilyen mértékig igen. És valamilyen mértékig tudatában volt annak is, hogy egyedül csak zavart okozni képes, hiszen miközben elkerülhetetlenül rosszat kell mondania kivégzett, meghalt, illetve akkor még élő társairól, a gyilkosság vádja alól nem tudja tisztázni őket, hiszen csak azt tudhatta, hogy a gyilkosság ott, akkor és úgy nem történt meg, ahogy azt az eljárás „feltárta”, de azt nem, hogy máshol, máskor nem történt-e valami hasonló. Sőt, feltehetően nem is tudhatta, hogy akkor, november 18-án nem öltek-e meg valakit ott a Domonkosban. November „14—17-ig aludtam én a kórházban, ezután a leányszálláson.”1672 Mindig azt vallotta, hogy 14-én, mandulagyulladással került a Domonkosba.1673 Biztos azonban, hogy 17-e után nem csak a női szálláson aludt, hiszen a Domonkosban vette őrizetbe a 19-20-i razzia, 19-én tehát nagy valószínűséggel ott aludt. Mivel úgy emlékezett, hogy több éjszakai Domonkosban alvás után ment vissza a Murányi 30.-ba, ez leginkább november 17-ére vagy 18-ára eshetett. De többször állította azt is, hogy reggel részt vett az Élünk első számának terjesztésében, eszerint pedig a 18-ára virradó éjjelt a Domonkosban töltötte. Ebben az esetben viszont november 19-ére virradó éjjel a női szálláson aludt. Nagy tehát a valószínűsége, hogy a gyilkosság három tanúja közül nemcsak Gáli és Obersovszky, hanem ő sem volt ott, amikor a vád tárgyává tett cselekmény történt (ha esetleg mégis megtörtént). Ela pedig akkor éjszaka 1672 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 70. 1673 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár József jkv., 1956. november 22., december 4.; 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 70. 423
