Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
1. Számadás a leszámolásról - 1.2. A jog halála
indítványa alapján bármely ügyet a Legfelsőbb Bíróság tárgyaljon első fokon - a fellebbezés lehetősége nélkül.88 Van Kahlemek egy nagyon fontos állítása, amelyből az következik, hogy az ötvenhatos perek közül több eredetét tekintve is hasonlít a klasszikus koncepciós perekhez. Szerinte ugyanis a Fehér könyvek „közvetlenül befolyásolták a büntetőeljárásokat, hiszen az ott megnevezett »ellenforradalmárok« ítélete nem volt megkérdőjelezhető”.89 Legutóbb Tulipán Éva mutatott rá az 1956-1957-es propaganda és a megtorlás pereinek összefüggésére, együttes feladatuknak Kádár hatalmának stabilizálását, illetve a forradalom ellenforradalomnak mutatását tekinti.90 Azóta sem kutatta senki, mennyi közük van a Fehér könyvekben közölt történeteknek a forradalom idején történtekhez, csak a negyedik kötetként számon tartott Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése című brosúrát vizsgálták Kende Péterék, illetve a győri kiadványt cáfolták a győri forradalom veteránjai.91 Ebből ugyan még nem következne, hogy a többi kötet is csupa valótlanságot tartalmaz, tény azonban, hogy azok azt megelőzően jelentek meg, hogy a bennük említett ügyekben érdemi vizsgálat folyt volna. (Ezúttal is előbb került sor a bűnügyi vizsgálatok eredményeinek ismertetésére, mint magára a vizsgálatra.) Tény az is, hogy a Fehér könyvekben azonosíthatóan leírt személyek (Dudás József, Pálházi Ferenc, Tóth Ilona stb.), csoportok (a Baross téri fegyveres csoport, a csornai nemzeti bizottság, a mihályi nemzeti tanács stb.) és események (a Köztársaság téri népítélet, a Rádió ostroma, Kollár István meggyilkolása stb.), de legalábbis azok többsége valóban alapot adott egy vagy több büntetőeljárásra. A Fehér könyvek szerkesztői zömmel szemtanúk vagy állítólagos szemtanúk szóbeli információi vagy jelentései alapján állították össze a köteteket. A történetek ellenőrzése sem lehetséges nem volt, sem szükségesnek nem látszott, hiszen a kiadvány feladata nem a történeti tényfeltárás volt, hanem a propaganda. A bennük közreadott történetek egy részéről ma már meglehetős biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy teljességgel légből kapott. Ilyen az első kötetből Szilágyi János rémtörténete: ,,[a fegyveresek parancsnoka] először összeverte az ávóst, majd kiszakította füleit, és ollóval lekaszabolta az orrát. Utána egy sorozatot engedett bele. Közben az ávós felesége menekülni próbált, de a csoportunk egyik tagja egy lövéssel leterítette. Utána - bár gondolkodtunk, hogy mit csináljunk a [hatéves] kislánnyal - őt is lelőttük. [...] Nemcsak ide mentünk fel, minden nap 88 Kahler, 1993a, 41. 89 Kahler, 1993a, 49. 90 Tulipán, 2012, 14-21. 91 Erdélyi I. és mások, 1991. 39
