Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
sát azzal zárta: „Az ügyre vonatkozólag mást előadni nem tudok.”1552 Szerepe jól mutatja, hogy a megtorlás büntetőeljárásaiban nem volt, vagy csak nagyon ritkán volt érdektelen tanú, ám az ő vallomásaikat is számos szempont határozta meg. Egyetértek Erdélyi Gabriellával, aki egy 16. századi kolostorperről írott tanulmányában utal arra, hogy az igazmondásra törekvő tanúk vallomását is számos — a történtektől független - körülmény határozza meg, úgy mint félelem az eljáró bíróságtól, netán valamelyik peres féltől, ennek híján vallomását motiválhatja, hogy azzal előnyt akar magának szerezni, vagy pusztán csak meg akar felelni valamilyen igénynek vagy elvárásnak.1553 Az említettek közül leginkább Halász tűnhet valóban érdektelennek, de azzal, hogy kihallgatásakor hallgatott az éjszakai szerszámkölcsönzésről - ami nyilván bűncselekményre utalt -, ő is fenyegethető volt. Ráadásul egy súlyos rejtély nehezedett rá: a razzia alkalmával a karhatalmisták egy rendőr egyenruhát találtak a kazánházban leterített szalmában.1554 Halász nem tudta, hogy az hogyan került oda, de azt tudta, hogy nem jelent jót, ha valakinél kincstári tárgyat, ráadásul komplett egyenruhát találnak, különös tekintettel arra, hogy a Tóth Ilonáék elleni rendőrségi vizsgálat az utolsó pillanatig egy általuk meggyilkolt ávós, illetve rendőr ügyében folyt. Eszerint őt sem lehet érdektelen tanúnak tekinteni, hiszen a kazánházban talált egyenruha miatt mindenképpen gyanúsítható volt. Végül nem sikerült összhangba hozni a vallomásokat abban a kérdésben sem, hogyan nevezzék a helyet, ahova Tóth Ilonáék lekísérték az írókat. Obersovszky mindig alagsort mondott: „mi az alagsor egyik helyiségébe vonultunk”,1555 „fél óra múlva mentünk le az alagsorba”, „Amikor az alagsorba lementünk”.1556 Szó- használata következetes, vallomása pedig valószerü, hiszen akár írni, akár aludni mentek, arra alkalmas hely volt az alagsor egyik szobája. Ott volt a női kórterem, ott tehát szobának alkalmas helyiségek voltak. Gáli rendőrségi jegyzőkönyveiben csak egyszer szerepel a hely: „amikor a pincében az újságszerkesztést végeztük, akkor közölték velem [...] hogy a fenti személyt megölték.”1557 A bíróság előtt tett 1552 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Halász György jkv., 1956. november 20. 1553 Erdélyi G., 2005, 13. 1554 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Halász György jkv., 1956. november 20. 1555 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Obersovszky Gyula önvall., 1956. december 6.; Kiss-M. Kiss, 2007, 139. 1556 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. február 28. 98. 1557 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gáli József és Tóth Ilona sz. jkv., 1956. december 29. 391
