Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
1. Számadás a leszámolásról - 1.2. A jog halála
venhatos eljárásokra is, amikor a bíróságok ugyanúgy nem igazságot szolgáltattak, hanem politikai feladatokat hajtottak végre. A jelentés a félelemkeltésben és az elrettentésben látta az 1956 előtti perek célját,65 és nem volt az másként a forradalom után sem. 1956 előtt túlsúlyban voltak a laikusok (az ülnökök) az első fokú tanácsokban66 — ez megmaradt a forradalom után, sőt, a népbírósági rendelet döntő fölényhez juttatta a jogi végzettséggel nem rendelkező népbírákat másodfokon is. 1956 előtt a kulákokról feltételezték, hogy „bűncselekményüket” ártó szándékkal és tudatosan követték el67 - a forradalom után az osztályellenségnek minősítettekről, hogy tudatosan törtek a népi demokrácia ellen. 1956 előtt meghatározta az ítéletet az elkövető (és a sértett) osztályhelyzete68 — nem volt ez másképp a forradalom után sem, amikor a kedvező osztályhelyzettől akár az eljárás megszüntetését is remélni lehetett. Ennek ellensúlyozására találták ki már 1956 előtt az „osztályáruló” kategóriát69 - amelyre különösen nagy jövő várt a forradalom után. 1956 előtt is csak titkos listáról választhattak védőt a kiemelt ügyek vádlottjai70 - miként a népbírósági eljárás alá vont ötvenhatosok. A védő sem 1956 előtt, sem utána nem lehetett jelen a vádlott rendőrségi (és ügyészségi) kihallgatásán,71 és mindkét korszakban előfordult, hogy „a vád tanúinak a kihallgatásával a bizonyítási eljárás be is fejeződött”.72 1956 előtt is a vádlott haragosai, a megbízható funkcionáriusok és a perükre váró letartóztatottak közül válogatták a tanúkat73 - mellettük a forradalom után előszeretettel használták a már büntetésüket töltőket és az internáltakat. Az ügyészségnek formális szerepe volt 1956 előtt és után: a forradalom előtt az ávó készítette el a vádiratot,74 utána a politikai rendőrség. A két korszak eljárásait egyaránt vádcentrikusság jellemzi: „A követelmény az volt, hogy a per során beigazolódjék a vád minden állítása.”75 Jogi szempontból tehát már 1990-ben koncepciósnak lehetett tekinteni az ötvenhatos megtorlás eljárásait, ezt csak azok beható ismeretének hiánya aka65 Jelentés, 1990,46. 66 Jelentés, 1990, 59. 67 Jelentés, 1990, 23. 68 Jelentés, 1990, 24, 46, 49, 50. 69 Jelentés, 1990, 50. 70 Jelentés, 1990, 30-31. 71 Jelentés, 1990, 65. 72 Jelentés, 1990,64. 73 Jelentés, 1990, 39,57-58. 74 Jelentés, 1990, 56. 75 Jelentés, 1990, 63. 35
