Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
1. Számadás a leszámolásról - 1.2. A jog halála
nyilván csak abban a kérdésben foglalt határozott állást, amelyről megfelelő információi voltak: a Nagy Imre-perről. A perek kutathatásának legelején alig állíthatott többet, mint hogy a többi perbeli történetben is lehetnek valótlan elemek. Állításának nóvuma nem az volt, hogy a megtorlás eljárásai nem voltak koncepciósak, hanem az, hogy a konstruált Nagy Imre-per mellett más perekben is lehetnek hamis elemek. Ennél többet azért sem állíthatott, mert más pereket csak érintőleg, Nagy Imrével összefüggésben vizsgált, márpedig egy történet konstruált vagy nem konstruált volta nem okvetlenül derül ki egy-egy - az adott per szempontjából — véletlenszerűen kiválasztott részlet vizsgálata alapján. Osztályozásából tehát feltétlenül helytálló, hogy a forradalmat követő megtorlás legfontosabb büntetőeljárása konstruált volt. A többi perről tett állításai viszonylagosak: azokat csak azzal a kikötéssel lehet elfogadni, hogy 1991 előtt más perekről még nem bizonyosodott be részben vagy egészben konstruált voltuk. 1.2. A jog halála A rendszerváltozásnak nemcsak a demokratikus, jogállami normák, valamint a piacgazdaság behozatala volt a feladata, hanem hogy igazságot szolgáltasson a kommunista diktatúra idején súlyos sérelmet szenvedetteknek. Ennek előkészítéseként állított fel a kormány egy büntetőjogászokból álló albizottságot, hogy felülvizsgálva az 1946-1962 közötti koncepciós elemeket tartalmazó büntető ügyeket, tegyen javaslatot a meghurcoltak helyzetének jogi rendezésére. Mivel közben az 1989. évi XXXVI. számú törvény semmissé nyilvánította az 1956-os „népfelkeléssel összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmény” címén hozott ítéleteket, az albizottság eltekintett az ötvenhatos perek vizsgálatától. De a koncepciós perekről tett megállapításai azokra is érvényesek. Az albizottság nem tett különbséget a perek között aszerint, hogy azok tartalmaztak koncepciós elemeket, vagy egészében koncepciósak voltak. Nem csupán azokat tartotta koncepciósnak, amelyekre a kifejezés köznyelvi értelemben használatos, amelyek „kitalált tényállást koholt bizonyítékokkal támasztottak alá”,60 hanem azokat is, amelyek „erkölcsileg, jogelméletileg kifogásolható jogszabályok alapján folytak le; [...] amelyek elbírálása egy erkölcsileg, jogilag helytelen szakmai-politikai irányítás hatására történt; [...] amelyek a fentiektől függetlenül is egyértelműen mutatják az elbíráláskor hatályban volt büntető anyagi vagy eljárási jog megsértését”. Koncepciósnak tekintették azokat, amelyek valós tények60 Jelentés, 1990, 2. Innen a következő idézet is. 33
