Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
ben."70 Ez azonban késleltette volna a nyomozás lezárását - a vizsgálati osztály folyamatos időzavarban volt a megtorlás egész idején és nem is volt rá szükség: a bíróság így is bizonyítottnak tekintette a vádlottak bűnösségét. A tetem vizsgálatának eredményei három további kérdésben is megerősítik M. Kissék következtetését, miszerint az nem Tóth Ilonáék áldozata. Erre mutat, hogy ellentmondásos adatok maradtak fenn arcának állapotáról. M. Kissék szerint az a felismerhetetlenségig össze volt roncsolva, ezt a boncolási jegyzőkönyv alapján így látta Gyenes is.1170 1171 Ezt azonban sem az exhumálásról, sem a boncolásról felvett jegyzőkönyv nem támasztja alá. A korábbi mindössze azt rögzíti, hogy a halott arca véres, de egyetlen szó sincs arról, hogy össze lenne roncsolva, amit a boncolási jegyzőkönyv kizár, amikor megállapítja: „az orrgyök erősen duzzadt, de az orr csontos váza törve nincs [...] a látható fogak épek”.1172 Nyilvánvaló, hogy csak tapasztalt, profi verőlegények tudják úgy felismerhetetlenre verni valakinek az arcát, hogy közben ügyelnek arra, hogy annak legsérülékenyebb részei, az orr és az elöl lévő fogak épek maradjanak. Az állítólag bekísért gyanús személyt állítólag ütlegelő Gönczi és Gyöngyösi nem volt tapasztalt verőlegény, és kizárt, hogy ügyeltek volna orrára és elülső fogaira. Kizárt, hogy a két jegyzőkönyv azzal a céllal készült, hogy összezavarja a vizsgálatot. Ebben az esetben pedig azok a források hamisak — netán csak Gyenes és M. Kissék olvasatában tévesek -, amelyek szerint a tetem arca felismerhetetlenné volt roncsolva. Pedig azt három forrás is alátámasztja. Időrendben első az exhumálásról beszámoló sajtótudósítás.1173 Az, mint a sajtó általában, nyilván eltúlozta a valóságot, amit nem is kellett annyira meghamisítani, hiszen egy földből kiásott, hetekkel korábban meghalt ember arca nyilván borzalmas látvány egy laikus számára, aki azt valóban láthatta felismerhetetlennek, különösen a rászáradt vér miatt. Az írások egybevágnak, de értéküket csökkenti, hogy az akkori rendőrségi tudósításokban elsődlegesen nem a valóban történtek lenyomatai találhatók, hanem olyan információk és dezinformációk, amelyeket a rendőrök nyilvánosságra akartak hozni. A tudósítóknak egyeztetni kellett írásaikat a Bárczi Ottó rendőr százados vezette BRFK sajtócsoporttal.1174 A kihantolásról, illetve a Tóth Hona korai kihall1170 Kis, 2002, 63. 1171 Kiss-M. Kiss, 2007, 269.; OHA, 492. Molnár József..., 1992, 81. 1172 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Ismeretlen férfi holttestének kihantolása, 1956. december 12.; Kiss-M. Kiss, 2007, 247, 249. 1173 Népszabadság, 1956. december 18., Népakarat, 1956. december 18., Szabad Föld, 1956. december 23.; Kiss-M. Kiss, 2007, 269. 1174 ÁBTL, 3.1.9. V-142907. Kárpáti Sándor..., Budai Tibor alhadnagy jkv., 1957. január 22. 288
