Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

vallomások alapján széles körű nyomozást rendelt el a Domonkos utcai templom kertjében elásott, a Landler 44. konyhájában és a IX. kerületi Köztelek utcai pártközpont lépcsőházában elrejtett, valamint a Műegyetem várbeli kollégiumában felhalmozott fegyverek felkutatása érdekében. Ez azonban semmilyen használható eredményt nem hozott, noha Szentgáli a vallomások alapján pontosan megjelölte a fegyverek helyét, közölve olyan részleteket is, hogy a várbeli diákotthon kazánházából „egy vasajtón keresztül a Vár alagútjára van nyílás. Ebben az alag- útban, mely kanyarog, minden kőrakás mögött géppisztolyok, hozzá való lőszer és kézigránátok vannak elrejtve”.946

M. Kiss Sándorék két dolog alapján látják bizonyítottnak, hogy a Domonkosban fegyveres csoport volt. Ott riasztóőrség működött, és ott volt a fegyveres harcosnak tudott Gyöngyösi. Maráczi Ferenc szerint „ő szervezte meg a kórház riasztóőrségét”, ezt Tóth Ilona megerősítette.947 Állítását azonban három dolog is hamisnak mutatja. A „riasztóőrség” kifejezés nyilvánvalóan az illegális KMP-ről szóló brosúrairodalomból származik. Ilyet lehet felállítani egy földalatti találkozó biztosítására, amelynek jelzése után a résztvevők megpróbálnak úgy tenni, mintha nem ismernék egymást, így egyikük lebukása nem rántja magával a másikat vagy a többit. Lehet felállítani egy konspiratívan szervezett szeminárium biztosítására, hogy a jelzés után váltsanak témát, de kevés értelme van a Domonkos mint ellenálló központ esetében, hiszen sem az esetleg ott lévő felkelőket, sem a fegyvereket, sem a stencilgépet, röplapokat nem lehet hirtelen eltüntetni az állítólagos riasztóőrség jelzése után. Tóth Ilona erről tett vallomása inkább idéz indiánosdit játszó gyerekeket, semmint mindenre elszánt felkelőket: „A főlépcsőházban állandó riasztóőrség volt. Előre megegyeztünk abban, hogy ha valaki este csenget, akkor a kapus keresi a kulcsokat, addig a két kisfiú értesít minket. Partiné [Partlné] pedig szóval tartja őket lent. Közben mi eltüntetünk mindent.”948 És valószínűtlenné teszi Maráczi vallomását, hogy noha aszerint ő szervezte meg az őrséget, ellene nem emeltek vádat, hanem a nyomozás lezárása után szabadlábra helyezték (Parti Mártonnét pedig tanúként sem hallgatták ki). Pedig mint fegyveres csapat szervezőjét népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetőjeként, vagyis főbenjáró váddal kellett volna bíróság elé állítani.

946 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Szentgáli István főhadnagy feljegyzése, 1956. december 20.

947 Kiss-M. Kiss, 2007, 116. Maráczi Ferenc jkv., 1956. november 22.; ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Tóth Ilona jkv., 1956. november 21.

948 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 13.

236