Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
akkor már a Domonkosban volt. Nincs azonban egyértelmű nyoma, hogy már a kórház vezetője lett volna. Gépkocsit a Péteríyből kértek, mert nekik nem volt. A kocsival érkezett sofőr szerint a beteget hárman kísérték: a Domonkos beszerzője, „vele jött egy nő, mint tolmács [Fazekasné] s egy egészségügyi nő [Tóth Ilona]. Mind a tolmácsnő intézte el az orosz igazolványt”.890 Vagyis Tóth Ilona ott volt, de a sofőr nem látta őt vezetőnek. A rendőrséget nem érdekelte a sebesült szovjet katonának a Domonkosban ápolása, B.-né Tóth Matild ellenben úgy látta, hogy „a vádlott cselekményének elbírálása szempontjából egyáltalán nem közömbös az orosz katonával szemben tanúsított magatartása”, ezért kérte felkutatását és kihallgatását.891 Egy hónap múltán érkezett semmitmondó válasz: Gennagyij Csisztuszov közlegényt egy meg nem nevezett magyar kórházban ápolták, ahonnan átvitték a pestújhelyi szovjet kórházba, de nem hallgatták ki.892 Ez alapján a bíróság azt sem tekintette bizonyítottnak, hogy a Domonkosban kezelték. Pedig nem ő volt az egyetlen, akit Tóth Ilonáék a másik oldal sebesültjei közül elláttak. Még kevesebb, de nyoma maradt annak, hogy volt ott egy ávósnak tudott kiska- tona, aki egyenruhában nem merte elhagyni a kórházat, ezért Tóth Varga Ferenc- né gondnok közreműködésével neki adta a Tanácsakadémia egyik hallgatójának ott hagyott ruháját.893 Eszerint nem tekintett ellenségének minden ávóst, ráadásul környezetében kettő, de esetleg három ávós vagy annak tekinthető személy is volt. Ávós volt Maráczi Ferenc: „zöld ÁVFI-s, de rendes, becsületes ember”.894 1952 és 1955 között a belső karhatalomnál — ott és akkor, ahol és amikor Kollár - teljesített sorkatonai szolgálatot a Jagicza-ügy fővádlottja, Kovács Ferenc, akiről ezt tudták a társai. Gönczi pedig politikai tiszt volt a néphadseregben, amíg 1954-ben le nem szerelték. Tóth Ilona nem azzal a szándékkal vállalta a kisegítő kórház vezetését, hogy annak fedése alatt az ellenállást fogja szervezni. A másodfokú tárgyaláson mondta el, hogyan rejtette el november 19-én este az Elünk második számának kéziratait: „Gönczitől vettem át a kéziratokat egy alkalommal, amikor az a hír jött, hogy jön az ÁVH razziázni. Ekkor a röpcédulákat összekapkodtam, és a marxista 890 ABTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Baranyai László jkv., 1956. december 18. 891 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. B.-né Tóth Matild levele a szovjet nagykövetségnek, 1957. február 25. 892 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Értesítés B.-né Tóth Matild részére, 1957. március 20. 893 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 15. 894 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957.június 11.6. 226
