Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
Bevezetés
A következőkben arra teszek kísérletet, hogy elsősorban Kiss Réka és M. Kiss Sándor (illetve az ügyben a nyilvánosság előtt alig megszólaló, ám kéziratban maradt munkájában nagyon fontos eredményekre jutó Gyenes Pál) eredményeire támaszkodva, azokból kiindulva választ keressek az általuk feltett kérdésekre, elvarrjam az elvarratlan szálakat. M. Kissék nem tartják kétségesnek, hogy „valami történt” (értelemszerűen bűncselekmény, de legalábbis bűnös cselekmény) a Domonkos utcai kisegítő kórházban, mindössze azt állítják, hogy az nem Kollár István mindazok általi meggyilkolása volt, akiket e vád alapján elítéltek. Jogi szakkifejezéssel: Tóth Ilonát a gyilkosság vádja alól bizonyítottság, nem pedig bűncselekmény hiányában mentik fel. Úgy látom azonban, mégpedig részben az ő eredményeik alapján, hogy akkor és ott bizonyíthatóan nem történt sem bűncselekmény, sem bűnös cselekmény, és ez a rendelkezésre álló iratok alapján bizonyítható. Következésképpen Tóth Ilonát és mindegyik vádlott-társát bűncselekmény, nem pedig bizonyítottság hiányában lehet és kell felmenteni. Többről van szó, mint egyetlen per hamis vagy konstruált voltáról, és nemcsak azért, mert a Tóth Ilona-per volt a megtorlás egyetlen igazi, hatásos látványpere, így tisztázásával pontosabb lesz képünk a megtorlásról és ötvenhatról. De azért is, mert mindazok, akik nem, vagy nem teljesen értenek egyet az 1956-ban történtek mai értékelésével, akik továbbra is vallják, hogy nemcsak forradalom és szabadságharc, hanem azokkal együtt — a régi elnevezést megtartva — ellenforradalomnak nevezhető cselekmények is történtek, leginkább két eseményre hivatkoznak: a Köztársaság téren történtekre és a Kollár-ügyre. Jogosan tekinti M. Kiss Sándor ezt a két történetet „a berendezkedő Kádár-hatalom alapmítoszának”.40 Tulipán Éva könyve és saját munkáim talán elégségesen bizonyítják, hogy október 30-án nem az, és nem úgy történt a Köztársaság téren, ahogy azt a kádárista történetírás, illetve a rendszer- változás óta a periratokat kellő forráskritika nélkül használók állítják.41 Érdemes és indokolt tehát M. Kiss Sándorék monográfiájának segítségével, virtuálisan velük együtt újranyomozni a Tóth Ilona-ügyet. Ennek során vizsgálni kívánom azt is, hogy vajon ők, akik szerint a per koncepciós volt, helytállóan tekintették-e az 1956-ban történteket többé-kevésbé helyesen rekonstruálónak az iratokból kibomló történetnek azokat a részeit, amelyek nem, vagy nem szorosan kapcsolódtak az állítólagos gyilkossághoz. Ezzel összefüggésben azt is meg kívánom vizsgálni, mennyire sikerült pontos képet rajzolniuk a főbb vádlottakról és a november 4. utáni ellenállásról. Vizsgálódásom során igyekszem megvála40 M. Kiss, 2011a, 320. 41 Tulipán, 2012.; Szakolczai, 2007.; Szakolczai, 2008b.; Eörsi L., 2006a. 21
