Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
Bevezetés
— értelemszerűen az 1956-ban történtek - kiderítése, feltárása, rekonstrukciója volt. Hiba lenne a két oldal közötti ellentétet azzal feloldani, hogy a budapesti fegyveres harcosok elleni perek nem voltak koncepciósak, hiszen Jankó Piroska, Dudás József, Fáncsik György, Mansfeld Péter, Szabó János és Szirmai Ottó, valamint Tóth Ilona némely társa az eddig lefolytatott történészi vizsgálatok szerint részt vett a fegyveres harcban, vagy cselekményük szorosan kapcsolódott hozzá. A vita leginkább a Tóth Ilona-ügyben csúcsosodott ki, amelyről a felek több ízben is kifejtették véleményüket (bár Eörsi Jankó Piroska, Dudás József, Szabó János, Mansfeld Péter és Fáncsik György ügyében is közzétette a maga eltérő álláspontját). A Tóth llona-per viszonylagos ismertsége miatt is alkalmas tárgya egy mélyreható vizsgálatnak, hiszen ötvenhat, a forradalom szereplői - egyben ötven- hét, a megtorlás elszenvedői — közül talán csak Nagy Imrének és Bibó Istvánnak van nagyobb és gazdagabb utóélete, mint Tóth Ilonának, akiről film, színdarab, balettelőadás, képzőművészeti alkotások, valamint cikkek, tanulmányok és könyvek születtek. Alkalmas, mert a szereplők és a per tárgyává tett történet jól körülhatárolható, de mégsem elszigetelt. Mert Kiss Réka és M. Kiss Sándor 2007-ben olyan eredményekre jutott, amelyek továbbgondolásra, további vizsgálatra érdemesek. Mert a per újranyomozása hozzásegíthet annak tisztázásához, hogy a megtorlás büntetőeljárásainak célja az 1956-ban történtek feltárása vagy valami más volt. Mert noha nem szorul bizonyításra, hogy egyetlen per sem képes maradéktalanul rekonstruálni a történteket, megismerni és bemutatni annak szereplőit, az mindenképpen jogos elvárás, hogy a feltárt tényállás a leginkább lényeges kérdésben, vagyis érdemben helyesen rekonstruálja a bűnnek tekintett cselekményt. A megtorlásról természetesen egyetlen, mégoly szövevényes ügy vizsgálata alapján nem lehet általános érvényű következtetést levonni, de annyi mindenképpen remélhető, sőt, elvárható, hogy a vizsgálat pontosítsa tudásunkat. Sőt, az is, hogy új kérdéseket tegyen fel. Amennyiben ugyanis a perek célja valóban nem az 1956-ban történtek feltárása és megörökítése volt, az egyben azt is jelenti, hogy minden olyan, 1990 előtti és utáni történészi rekonstrukció kétségessé válik, amely alapvetően a peres iratok kínálta információkra épült, és amelynek szerzője nem volt tisztában forrásainak speciális jellegével. így értek egyet Gyáni Gáborral: „a forradalom és megtorlása inherens kapcsolatban áll egymással”.39 A megtorlás alaposabb ismerete utat nyit az ötvenhatos történetek feltárásához és fordítva: ahogy közelebb jutunk ahhoz, ami 1956-ban történt, ahogy feltárulnak az ötvenhetes mögött az ötvenhatos történetek, úgy lesz biztosabb tudásunk a megtorlásról. 39 Gyáni, 2008,278. 20
