Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

és mindketten aláírtak egy bejelentőlapot.608 Ráadásul Jagicza vallomása önellentmondó, hiszen ha Lukácsék 27-én reggel - értelemszerűen miután megtekintették a helyszínt - el akartak menni, ő a Kovácstól kapott utasításra hivatkozva nem próbálhatta visszatartani őket, így pedig értelmetlenné válik az Erzsikének írt levél, amelyben a fiúk kijelentették, hogy Jagicza tiltakozása ellenére mentek el. A vallomásnak tehát egy eleme mindenképpen hamis: Jagicza vagy nem azt tudta Lukácsék céljának, amit vallott, vagy nem akarhatta őket - Kovács utasítása alapján - visszatartani, és nem íródott levél. A történet finomítása során új ürügy született a fiúk kimenetelére: közölték Jagiczával, hogy a sűrűsödő rendőri ellenőrzések miatt a csoport feloszlik, mire ő felajánlotta a lakását, mint amely alkalmas rá, hogy ott néhány an egy pár napig megbújjanak.

Ebben az esetben azonban érthetetlen, hogy november 29-én miért vádolta magát - hamisan - ellenforradalmi bűncselekménnyel, azzal, hogy kapcsolatban állt a Dózsa 40.-ben tanyázó ellenforradalmárokkal. Közvetlenül megsebesülése és operációja után a budafoki rendőröknek még azt mondta, hogy hajnalban a lakásán rátört két ismeretlen, és egyikük meglőtte.609 Két nappal később azonban megnevezte az állítólagos tetteseket, a gyilkossági kísérlet indokaként pedig beszámolt saját ellenforradalmi szerepéről: kapcsolatban állt a Péterfyben lévő ellenforradalmárokkal, Lukácsék terepszemlézni mentek a lakására, stb.610 611 Magát is bajba sodró vallomása azért eleve gyanús, mert csak ő tudhatta - ha tudta -, hogy ki sebesítette meg, ha tehát nem nevezi meg Lukácsot és Mátéffyt, akkor nem fenyegette volna annak veszélye, hogy ellenforradalmi bűncselekmény címén vád alá helyezik.

Jagiczának három története volt megsebesüléséről, tehát legalább kettő hamis. Mást mondott sebesülése napján a budafoki rendőröknek (lakásán rátámadt két ismeretlen), mást a későbbiekben (Lukács József lőtt rá), és megint mást az őt ellátó kórházi orvosoknak. Ez utóbbi szerint „Budafokon ment az utcán, amikor alkarján keresztül »haslövés« érte.”6" Az orvos idézőjelbe tette a „haslövés” szót. Vélhetően azért, mert Jagicza ellátása során nem bizonyosodott be, hogy hasba

608 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 8.

144., 1957. március 12. 169., Kovács Ferenc ki- és bejelentkező lapja, 1956. július 18.

609 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár Lajos alhadnagy jelentése a XXII. kerületi kapitányságnak, 1956. november 27.

610 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Jagicza László, panaszfelvételi jkv., 1956. november 29.

611 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Jagicza László sebészeti kórlapja, 1956. december 17. A következő idézetek is innen.

165