Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
ponton meggondolatlannak tekintjük, és a történetet nem mint egészet, hanem mint egymással kapcsolatban nem álló részleteket vizsgáljuk. Akkor tekinthető reálisnak, ha cselekvőit folyamatosan irracionálisán viselkedőnek tartjuk. A fennmaradt jegyzőkönyvek pedig tovább növelik a gyanút az ítéletben rögzített történet hitelességével szemben. Az eljárásban nem sikerült feltárni, hogy mi volt a két fiú Budafokra menetelének ürügye. Jagicza először azzal indokolta kivitelüket, hogy a csoport tudni akarta, lakása „alkalmas lesz-e a röplapok és az Igazság [sic!] című újság stencilen való elkészítésére”.603 Ezzel szemben november 27-e, az állítólagos gyilkossági kísérlet előtt nincs nyoma, hogy az érintettek közül bárki részt vett volna az Elünk vagy más röplapok készítésében, értelemszerűen sokszorosításában. A Dózsa 40.-ben tanyázók közül néhányan a negyedik számtól kezdődően részt vettek az Elünk terjesztésében, de készítésében csak december első napjaiban.604 Gyöngyösi szerint ő éppen azért találkozott velük 26-án, hogy a terjesztésbe vonja be őket.605 Azt, hogy Mátéffy és vele Kovács, valamint Lukács csak december elején kapcsolódtak be a lap előállításába, bizonyítja Mátéífynak a vizsgálati fogságban írt önvallomása. Abban nem tagadta meg a forradalmat, és megírta, hogyan vett részt a szovjetek elleni harcban. Szövegét őszintének, a történtek hiteles beszámolójának tekintem, azt is, amit az Elünkkel való kapcsolatáról írt. A szerint december elején, a Faluszínházban részt vett a készítésében, de arról korábban nem is tudott.606 Következésképpen elképzelhetetlen, hogy november végén új helyet kerestek volna egy olyan lap sokszorosítására, amelyről tudomásuk sem volt. (Lásd Jagicza vallomását az Igazság című újságról.) Szükség sem volt új helyre, Jagicza lakásáról pedig helyszíni tájékozódás nélkül tudni lehetett, hogy a célra nem alkalmas, mivel messze van a város sűrűn lakott területeitől, ahol érdemes röplapokat terjeszteni. („Franc messze volt a várostól” - vetette közbe Gyenes, amikor Mátéífyval az interjút készítette.607) De nem volt szükség helyszíni szemlére azért sem, mert Kovács ismerte Jagicza lakását: többször aludt nála, sőt, 1956 nyarán felmerült, hogy oda költözik, kitöltöttek 603 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Jagicza László panaszfelvételi jkv., 1956. november 29. 604 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 8. 146. 605 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. március 8. 153. 606 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Mátéffy Csaba önvall., 1956. december 24. 607 OHA, 314. sz. Mátéffy Csaba..., 1992, 98. 164
