Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
Bevezetés
nak ötvenhat forrásaként való használata.16 Azt igyekeztem jelezni és bizonyítani, hogy az ötvenhetes történetek némelyike nem pusztán torzítása annak, ami 1956-ban történt, hanem léteznek olyan koholt történetek, amelyeknek vagy semmi valóságalapjuk nincs, vagy szinte felismerhetetlenné torzult bennük az, ami valóban történhetett. Arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy nem pusztán a „koncepcionális keretbe ágyazva” válnak hamissá az elbeszélések, azoknak nem csupán „értelmét és irányát” hamisították meg, torzították el a hatalmon lévők szempontjai szerint, hanem azok közül valamennyi (néhány, sok, netán a legtöbb) eleve, önmagában is hamis. Nem elég tehát pusztán a keretet lefejteni, hanem a történeteket magukat is vizsgálni kell. Jankó Piroskáról írt dolgozatomban pedig egy ügy újranyomozására tettem kísérletet annak érdekében, hogy az ne csak arról a korról szóljon, amelyben keletkezett, hanem ami a tárgya: ötvenhét helyett ötvenhatról.17 Hasonlóan bontott le egyes ötvenhetes Köztársaság téri történeteket Tulipán Éva, aki az apró részletek összekapcsolásával az ötvenhatos történet felvázolására is kísérletet tett.18 A rendszerváltozás idején elementáris igény támadt „1956 igaz történetének” megismerésére. Ennek legfontosabb és legkönnyebben hozzáférhető eszközei a megtorlás periratai és a veteránok elbeszélései lettek: nagyrészt ezekből építkeztek a történtek hiteles feltárásának igényével és szándékával készült új rekonstrukciók. 1992-ben Dikán Nóra tizenegy kötetes sorozatot indított, közreadva a Szabolcs-Szatmár megyében lefolytatott perek iratait annak reményében, hogy az „sok száz elítélt és méltatlanul meghurcolt életútját tárja fel”.19 A periratok történeti forrásértékét, egyben az azokban fennmaradt történetek hitelességét látszottak igazolni a forradalom akkor még élő résztvevői, akik - természetesen más beállításban, más frazeológiával és számos korrekcióval, de - az elbeszélt események vázát tekintve hasonlóan emlékeztek ötvenhatra, mint a megtorlás idején. Hegedűs B. András Fazekas Györggyel készített interjúja a hiteles beszámoló igényével adott képet a forradalomhoz vezető útról és a forradalom fontos helyszíneiről, a Deák téri rendőr-főkapitányságról (korabeli nevén a BM Budapesti Főosztályáról) és a Parlamentről,20 akkor, amikor még nem volt lehetőség Fazekas történetét összevetni a más forrásokból kikerekíthetővel. Pedig nyilvánvaló, hogy a visszaemlékezéseket nemcsak olyan, objektívnek tekinthető tényezők torzítják, 16 Eörsi L., 2006a.; Szakolczai, 2007. 17 Szakolczai, 2008b. 18 Tulipán, 2012. Különösen: 72-80. 19 Dikán, 1992, 3. 20 Fazekas, 1989. 15
