Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita

lár István mindazok általi meggyilkolása volt, akiket ezen vád alapján elítéltek, és kivégeztek. Jogi szakkifejezéssel: Tóth Ilonát bizonyítottság, nem pedig bűncselekmény hiányában mentik fel az ellene emelt vád alól. Eredményeik alapján azonban úgy látom: a tárgyalt időben a Domonkosban sem bűncselekmény, sem bűnös cselekmény nem történt, ez a rendelkezésre álló adatok alapján bizonyítható, következésképpen Tóth Ilonát és mindegyik vádlott-társát nem bizonyítottság, hanem bűncselekmény hiányában lehet és kell felmenteni a gyilkossági vád alól.

Jóval többről van szó, mint egyetlen per hamis vagy koncepciós volta. És nemcsak azért, mert a Tóth Ilona-per volt a megtorlás egyetlen igazi, hatékony látványpere, amely azóta is megosztja a közvéleményt, így annak tisztázásával pontosabb képet rajzolhatunk magáról a megtorlásról és ötvenhatról. De azért is, mert mindazok, akik egyáltalán nem vagy nem teljesen értenek egyet az 1956- ban történtek mai értékelésével, akik továbbra is vallják, hogy 1956-ban nemcsak forradalom és szabadságharc, hanem azokkal együtt - a régi elnevezést megtartva - ellenforradalomnak nevezhető gyalázatos cselekmények is történtek, leginkább két eseményre hivatkoznak: a Köztársaság téren történtekre és a Kollár-ügyre. Korábbi írásaimban annak bizonyítására törekedtem, hogy 1956. október 30-án nem az, és nem úgy történt a Köztársaság téren, ahogy azt a kádárista történetírás, illetve a rendszerváltozás óta a periratokat kellő forráskritika nélkül használó kutatók állítják.403 Eredményeimmel egybecseng Tulipán Éva két könyve a Köztársaság téren történtekről.404 Érdemes és indokolt tehát M. Kissék monográfiájának segítségével, döntő részben az ő kutatásaik alapján, mintegy velük együtt újranyomozni a Kollár- és a Tóth Ilona-ügyet.

*

Tudomásul véve, hogy a megtorlás perei elsősorban azt a célt szolgálták, hogy a vádlottnak kiszemelteket megfelelően súlyos ítélettel lehessen sújtani, vagyis az eljárás célja az ügy nyomozásától az ítéletig nem az ötvenhatban történtek feltárása, hanem az ítélet megalapozása volt, mégis szükséges megkísérelni szóra bírni az iratokat. A feladat azért is különösen nehéz, mert a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek nem szó szerint tartalmazzák a vallomásokat, azokból a rendőrségen a kihallgatást vezető, a bíróságon pedig a tárgyalás jegyzőkönyvvezetője formált, szerkesztett szöveget.405 A rendőrségen a gyanúsított és a tanú - legalább elvileg

403 Szakolczai, 2007.; Szakolczai, 2008b.

404 Tulipán, 2012.; Tulipán, 2014.

405 Szakolczai, 2011 a, 23.

112