Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
azt alkalmasnak tekintette arra, hogy egy nagyon óvatos kérdőjelet tegyen az ügy mellé.335) Gyenes harmadik szimptómaként néhány elvarratlan szálra hivatkozott. Megválaszolatlan maradt, hogy miért vált gyanússá Kollár; hogy miért ölték meg a vádlottak, akik „nem voltak olyan veszélyhelyzetben, hogy rákényszerültek volna bárki megölésére”;336 hogy ha Gáliék tudtak a bűntényről, miért nem szakították meg velük a kapcsolatot, különösen azután, hogy Tóth Ilonát és a gyilkosságban állítólag segédkező Molnár Józsefet őrizetbe vette a rendőrség, hiszen így a gyilkosság miatt várható nyomozás az illegális lap készítőire is ráirányította a nyomozók figyelmét.337 Végül Gyenes vette észre először, hogy nem történt meg a Domonkos utcában talált holttest azonosítása: Kollár rokonainak - vallomásaik szerint - csak a ruháját és egy róla készült fényképet mutattak meg.338 Amikor pedig nagynénje, Bak Istvánné a tárgyaláson azt vallotta, hogy látta a tetemet, és abban felismerte unokaöccsét, akinek hiányzott a bal mutatóujja hegye, azt Gyenes döntő bizonyítéknak tekintette arra, hogy nem Kollár volt az áldozat, hiszen a holttesten nyomát sem látták ilyen csonkulásnak az azt megvizsgáló orvosok.339 3.1.2. A vita (korai) összegzése 2002-ben A rendszerváltozás utáni első szakszerű, de nem publikált vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a per koncepciós volt, a vádlottak nem követték el a terhűkre rótt cselekményt, amelyben a bíróság bűnösnek találta őket. A Tóth Ilona ítéletének semmissé nyilvánításával kapcsolatban folyó vitában, amelyet 2002-ben Murányi Gábor összegzett a Heti Világgazdaságban, más vélemények is megjelentek. Jobbágyi Gábor, aki kutatási eredményeit még könyvének megjelenése előtt egy folyóiratban összegezte, arra jutott, hogy „teljes bizonyossággal ma [több mint negyven évvel a történtek után - Sz. A.] már rekonstruálhatatlanok az események”, az azonban biztos, hogy Tóth Ilona ártatlan volt a terhére rótt bűncselekményben, „koncepciós-konstrukciós perben ítélték halálra”.340 M. Kiss Sándor ehhez 2002-ben még csak kérdéseket tudott hozzátenni ugyancsak fo335 Kjss-M. Kiss, 2007, 31. 336 Gyenes, 1992, 57. 337 Gyenes, 1992, 58. 338 Gyenes, 1992, 8, 51. 339 Gyenes, 1992, 61. 340 Jobbágyi Magyar Szemlében megjelent írását idézi: Murányi, 2002. 98
