Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
kori állambiztonsági tisztnek, Geréb Sándornak és Hajdú Pálnak a harmincadik évfordulóra nagy példányszámban kiadott könyve, ami Tóth Ilonáékat az 1956 után születettek körében is ismertté tette.318 A rendszerváltozás után, sőt, annak során csekély kivétellel az ellenkezőjére fordult ötvenhat aktorainak és eseményeinek az értékelése. Akiket addig gyilkos ellenforradalmámak kellett tartani, azok hős forradalmárrá, felkelővé, szabadság- harcossá stb. lettek, az állítólag a szabadság elorzásának aljas céljával folytatott ellenforradalom a demokrácia magyarországi megteremtéséért, a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért folytatott nemes küzdelemmé vált. A történteknek ez az átértékelése azonban nem hozott feloldozást Tóth Ilonának és elítélt társainak: a Legfelsőbb Bíróság még 1990 őszén is azt állapította meg, hogy a gyilkosságot elkövették, és noha az „a népfelkeléssel összefüggésben történt ugyan, de az méltányolható okból elkövetettnek az orvosi foglalkozást gyakorló vádlott esetében semmiképpen sem tekinthető”.319 A Tóth Ilona ügyében 1992-ben benyújtott törvényességi óvást a Legfőbb Ügyészség 1994 augusztusában elutasította,320 ezért a gyilkosként elítélt lány sokáig kimaradt a megtorlás áldozatainak jogi rehabilitációjából, ami pedig akkor olyan közügy volt, amelynek megítélésében a társadalom nagyobb része egyetértett. Idővel pedig mintha politikai polarizálódás kezdődött volna egy új Tóth Ilona-ügy, az ő jogi és történészi rehabilitációjának kérdése mentén - nem titkolt célom ennek a politikai felhangnak a kiiktatása a tárgyról folyó diskurzusból ami nemcsak az eredeti Tóth llona-ügyet, vagyis az 1956-1957-ben folyt büntetőeljárást, hanem értelemszerűen a Kollár-ügyet, azaz Kollár István meggyilkolását is napirenden tartotta. Annak érdekében, hogy ebben a bonyolult és szövevényes ügyben jobban el lehessen igazodni, célszerű a kettőt külön - noha szervesen összekapcsolódó - tárgynak tekinteni. Együtt kezelésük ugyanis azt implikálja, hogy előbb történt a Kollár-gyilkosság, amely oka volt a Tóth Ilona-pemek; míg abban az esetben, ha a per koncepciós volt, nem zárható ki fordított időbeli és oksági viszony: nem a gyilkosság előzte meg a peres eljárást, hanem fordítva, a büntetőeljárásban született és formálódott a bűncselekmény. Ezt állítani csak alapos vizsgálat, az ügy újranyomozása után lehet. A két ügy szétválasztásával nem az állítás anticipálása a célom, hanem éppen ellenkezőleg: bármilyen prejudikálás kizárása. Hogy Tóth Ilona megítélése kérdésében a kilencvenes években mégsem következett be politikai alapú polarizáció, az jelentős részben Obersovszky Gyula 318 Geréb-Hajdú, 1986, 132-136. 319 Idézi: Jobbágyi, 2006, 11.; Eörsi L., 2003, 244.; Kiss-M. Kiss, 2007, 21. 320 Kiss-M. Kiss, 2007,21. 93
