Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.4. A bíró és a történész (A Sofri-ügy, egy olasz eset)

„az ellenforradalom rémtettei”-nek felderítésére irányuló kampány és az ellenforradalomban színre lépő osztályellenség levadászására irányuló hajsza indukálta.)

Az eddig vizsgált ügyek alapján csak vélelmezni lehet, hogy a tárgyalt cselekmény helyétől és minőségétől függően eltérő volt a perekben konstruált ötvenhe- tes történetek viszonya az 1956-ban történtekhez, vagyis hogy a dokumentumok eltérő mértékben szennyezettek295 aszerint, hogy vidéken vagy Budapesten történt a cselekmény, hogy a politikai vagy a fegyveres ellenállás volt a per tárgya. Erősebben torzítottaknak tűnnek a budapestiek, mint a vidékiek, a fegyveres cselekmények vádjával indítottak, mint az ellenállás politikai formáit megbosszulok. Mivel a kutatók egységes véleménye szerint a politikai rendőrség volt az ügyek fő konstruktőre, azt vélelmezem, hogy az iratok ötvenhat forrásaként való felhasználása szempontjából a korábban gondoltnál kisebb a jelentősége annak, hogy a tárgyalási színjátékra katonai vagy polgári büntetőbíróság előtt került-e sor, illetve hogy az úgynevezett rendes vagy különleges - gyorsított vagy népbírósági — eljárás szabályai szerint folyt-e. A népbíróság mint fenyegetés ugyanis óhatatlanul befolyásolta azoknak a terhelteknek a magatartását is, akiknek ügye végül, a nyomozás lezárását követően nem került kivételes bíróság elé. Tárgyunk szempontjából a népbírósági rendelet szabályai szerint folytatott per leginkább abban különbözik a többitől, hogy ott a halálbüntetés fenyegetése mindvégig erőteljesen jelen volt, ami tovább szűkítette a vádlottak mozgásterét, még kevesebb lehetőséget adva arra, hogy eltérjenek a vizsgálat során tett vallomásaiktól. Eny- nyiben azok nemcsak a legsúlyosabb, legkegyetlenebb ítéleteket, hanem a legszennyezettebb iratokat is eredményezték.

2.4. A bíró és a történész (A Sofri-ügy, egy olasz eset)

Tévedés lenne azt hinni, hogy a kommunista diktatúrák bukásával a történelem süllyesztőjébe került a koncepciós perek konstruálásának gyakorlata. Carlo Ginzburg egy alig harminc éve Olaszországban megrendezett pert vizsgálva jutott arra a megállapításra, hogy a bíróság - vélhetően nem véletlenül — hibás tényállást állapított meg, a terhűkre rótt cselekményekben ártatlan embereket sújtott súlyos ítélettel: négy vádlottat összesen hetvenhét évi börtönbüntetéssel.296 Az ügyet K. Horváth Zsolt is koncepciós pernek nevezte, annyi megszorítással,

295 Ginzburg kifejezése. Ginzburg, 2003a, 14.

296 Ginzburg, 2002.

85