Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.3. The Show Must Go On (Mérei Ferenc és társainak pere)
keresztül tárgyalja a rendőrségi szakaszt, míg csupán 12 oldalt fordít az ügyészségire, 11 -et pedig a tárgyalásra. Miként általában, most is a vizsgálatot végző szerv, ezúttal a BM Politikai Nyomozó Főosztálya készítette el a vádiratot, az ügyészség arra sem volt képes, hogy annak hibás datálását kiigazítsa, és az iratokat megfelelően iktassa.291 Az ávó azt is előírta, mi kerüljön az ítélet indoklásába. Vida nem bírósági tárgyalást vezetett, hanem egy „tárgyalási színjátékot”.292 Gál Éva végső konklúziója szerint a Mérei-per „ugyanúgy koncepciós ügy volt, mint az 1956 utáni többi politikai per”.293 Tehát általában koncepciósnak tartja a megtorlás pereit, igaz, megkülönböztette őket a klasszikus koncepciós perektől, „amelyek egytől egyig hazug, kitalált vádakon alapultak”, szemben az ötvenhatos ügyekkel, amelyek „hátterében valós tények is szerepeltek”. A tanulmány egésze alapján azonban fel kell tenni a kérdést: mennyivel volt több valóságalapja a Mérei-pemek, mint a klasszikus koncepciós pereknek? Gál Éva egyértelműen bizonyította, hogy sem Méreit, sem Litvánt vagy Széli Jenőt nem azért ítélték el, amit tettek - mert elolvasták és továbbadták a Hungaricust, pénzt gyűjtöttek a lefogottak családjainak megsegítésére, stb. -, hanem azért, amit az operatív vizsgálat során konfabuláltak ellenük. Álláspontom szerint a munka Kende Péterék 1958-as megállapítását erősíti: a megtorlás eljárásai nem egyszerű utánzatai voltak a klasszikus koncepciós pereknek294 — de azok utánzatai voltak. A Mérei-per az igazságszolgáltatáson kívül eső cél érdekében megrendezett, az ötvenhatos történet iránt közömbös, ötvenhetes történetet konfabuláló koncepciós per, hasonlóan a Pálinkás Antal, a Brusznyai Árpád - és a Jankó Piroska - elleni eljárásokhoz. Az eddig folytatott alapos vizsgálatok tehát a megtorlás eljárásainak alapvető hasonlóságát mutatják. De a hasonlóságon túl figyelemre érdemes különbségek is körvonalazódnak. Pálinkás ügyét a politikai rendőrség felső vezetése rendezte, amely a bíboros szabadulásából és az őrgróf ezzel kapcsolatos tevékenységéből igyekezett a lehető legtöbbet kihozni. A Brusznyai-per azt mutatja, hogy az ügyek egy része az adott szintű pártvezetés — ez esetben a Veszprém megyei pártbizottság - hatalmi érdekeit szolgálta, a párt ha nem is rendezője, de legalább lektora volt az eljárásnak. Gál Éva a Mérei-perben Hollós Ervin személyes érdekeltségét érte tetten, illetve az ávó szándékát, hogy prolongálja a megtorlást, és ezzel saját kivételezett státusát. (Jankó Piroska perét a MŰK! körül szított BM-es hisztéria, 291 Gál, 2009, 45, 51-52. 292 Gál, 2009, 58. 293 Gál, 2009, 69. A következő idézetek is innen. 294 Kende és mások, 1989, 3. 84
