Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.3. The Show Must Go On (Mérei Ferenc és társainak pere)

„megbeszélést tartott”. Nem valahol találkoztak, hanem a „találkahelyben,276 ahol a célszemély nyilván „megbízásit adott vagy kapott, „informálódott” vagy „informált”, egyszóval bűnös és hivatalból üldözendő tevékenységet folytatott. Litvánék megfigyelése tehát csak az objektív igazság szintjén látszik fiaskónak. Annak eredményeképpen a nyomozók feltérképezték a gyanúsítottak személyi kapcsolatait, ami az ő optikájukon keresztül a népi demokratikus államrend ellen szervezkedést folytató, ellenséges csoportnak látszott. Az ügynökök kiélezett jelentéseit és a megfigyelésből nyert információkat pedig ki lehetett egészíteni mindazzal, amit már őrizetben lévő ötvenhatosokból préseltek ki.

Gál Éva tanulmányából az is kiderül, hogy a szervek saját magukat is kényszerpályára állították, illetve hogy ez miként történt. Még alig tudtak valamit az ügyről, amikor 1957. december 9-én azt jelentették, hogy „ez a csoportosulás kis kivétellel olyan volt nékoszistákból tevődik össze, akik 1956 tavaszán feltétlenül csatlakoztak a Nagy Imre-frakcióhoz”.277 Mivel akkorra a Nagy Imréék ellen folytatott vizsgálat már „feltárta”, hogy Nagy ellenséges csoportja készítette elő az ellenforradalmat, az idézett részből az következik, hogy ennek a bűncselekménynek további elkövetői akadtak horogra. A rendőrség erre következtetett: egy 1958. áprilisi jelentés már gazdagon részletezi a gyanúsítottak szerepét az ellen- forradalom előkészítésében. Már azt is tudni vélték, hogy a csoportosulás résztvevői a nemzetközi helyzet számukra kedvező fordulatát várva újabb felkelés kirobbantására készülnek.278 A büntetőeljárást eszerint nemcsak a múltban elkövetett bűnök indokolták, hanem szükségessé tette a népi demokrácia védelme az ellenséges tevékenységgel 1957-ben sem felhagyókkal szemben. Ajelentésekből idézett vélekedésekkel szemben tény, hogy az első készítésekor még csak gyaníthatták az ellenséges csoportosulás létét, arra pedig a későbbi elkészítése idején sem volt adatuk, hogy az állítólag szervezkedők célja „a jobb nemzetközi politikai helyzetből adódó új lehetőség győzelmes kihasználása” lett volna. Vagyis a jelentések nem ellenőrzött tényeket tartalmaztak, hanem feltételezéseket, ügynöki jelentésekre alapozott gyanúsításokat. Az illetékes pártfórum (esetünkben a Politikai Bizottság) pedig nyilván nem volt tudatában a jelentések megalapozatlanságának, az engedélyt a munka folytatására, a gyanúsítottak bíróság elé állítására azon információk alapján adta meg, amelyek elé kerültek. Az ávó tehát nemcsak magát állította kényszerpályára, hanem a pártvezetést is megvezette, amikor fel276 Kenedi, 1996, 19.

277 Gál, 2009, 15.

278 Gál, 2009, 18. Innen a következő idézet is.

81