Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)

lehetett véleménye a nemzetőrségről általában, mégpedig valami hasonló, mint ami a Fehér könyvek harmadik kötetében megjelent: „Nagy Imre és társai [...] törvényesítették, »nemzetőrséggé« léptették elő a gyilkosok bandáit.”260 Stefán nem hamis vallomásra kényszerítette Brusznyait, hanem rászorította arra, hogy azt vallja, amit ő, a népi demokrácia nyomozótisztje a felsőbb szervektől kapott tájékoztatás és a sajtóból, brosúrákból szerzett információk alapján igaznak tudott. Véleményem szerint Kahler tévesen rekonstruálta a kihallgatás szituációját, azaz Brusznyai megfelelő vallomásra kényszerítésének körülményeit, de pontosan a történelmi eseményt, vagyis a veszprémi nemzetőrség megalakítását. Nagy Imre október 28-i rádióbeszédének egyik legfontosabb pontja az AVH feloszlatásáról szóló volt, amely közvetlen kapcsolatban állt a nemzetőrség megalakítását eredményező bejelentéssel, miszerint „haladéktalanul megalakul az új karhatalom a honvédség és a rendőrség alakulataiból, valamint a munkások és az iíjúság felfegyverzett osztagaiból”.261 Október 28-án haladéktalanul hozzá is kezdtek az új rendfenntartó szerv felállításához, az ekkor kezdődött folyamat végeredménye lett a forradalom nemzetőrsége.262 Sánta alezredes az ennek keretében kiadott parancsot hajtotta végre, miként Rétságon Pálinkás Antal.

Kahler Frigyes könyve arányaiban is tükrözi, hogy a megtorlás idején menynyire elsődleges szerepe volt a rendőrségi vizsgálatnak, amely mellett jelentéktelen a bírósági tárgyalás, és eltörpül az ügyészi szak. Előbbit közel 170 oldalon vizsgálta, a tárgyalásra 70 oldalt szánt, az ügyészség munkájára mindössze 25-öt. Ahogy korábban is állította: a vizsgálati szakban minden eldőlt, „a tárgyalás [...] merő formaság” volt.263 A Brusznyai-perben sem az ügyészségi szakban, sem a tárgyaláson nem merült fel semmi újdonság, az ott elhangzottak csak megerősítették, vagy, elvétve, gyengíteni igyekeztek azt, amit a rendőrségen jegyzőkönyveztek. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a bíróság előtt számos - hamis - tanú a korábbinál kevésbé terhelő vallomást tett, volt olyan, aki visszavonta vizsgálati vallomását, arra hivatkozva, hogy kényszer hatására tette, mivel kihallgatásakor ő is őrizetben volt.264 Eszerint nemcsak a vádlottakat, hanem - legalább egyes esetekben - a tanúkat is kényszerítették hamis vallomásra, ami nem is volt nehéz, ha az illető őrizetben volt. A megismert szövegek alapján úgy látom, hogy a fennmaradt peres iratok nem egyenlő mértékben torzították az ötvenhatos történeteket.

260 Fehér Könyv, III. 1957, 80.

261 Varga L., 1989, 132. Kossuth rádió, 1956. október 28., 17 óra 25 perc.

262 Szakolczai, 2008c.

263 Kahler, 1993a, 171.

264 Kahler, 2001, 341.

77