Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)
gálását tekintette (és vélhetően állította) olyan cselekménynek, amely alkalmas ok a bizalomvesztésre. Hozzávetőleg tehát ezt vallhatta: „Arról beszéltem Jutáson, hogy várható az 1945-ben igazolt, a néphadseregbe átvett, de 1949 után igazságtalanul leszerelt, Ludovika Akadémiát végzett tisztek reaktiválása - egy ilyen esetben magam is közbenjártam -, mert ilyenre már több példa is volt, mert képzettségük révén alkalmasak a katonaság vezetésére, és mert nem terheli őket a diktatúra kiszolgálásának bűne.” Nyilván tiltakozott vallomásának eltorzítása ellen - vélhetően ezért csak egy hét szünet után készült vele újabb jegyzőkönyv -, de ellenállását gyengítette, hogy a vizsgálótiszt „korrekciós” törekvésében volt logika. A szóban forgó tisztek a kor szóhasználata szerint horthysták voltak, hiszen Horthy kormányzósága idején szolgáltak; egyikük visszavétele érdekében közbenjárt, és ezt nyilván megtette volna más esetben is — márpedig a megtorlás idején a szándékolt és az elkövetett cselekmény között nem volt éles határ az 1949 után leszerelteket valóban megbízhatóbbnak tartotta, mivel nem terhelte őket a diktatúra kiszolgálásának bűne, valamint alkalmasabbnak az 1945 után képzett tiszteknél; végül a diktatúra névleg valóban proletárdiktatúra volt, annak vitatása, tagadása pedig, hogy valóban a munkásság érdekét képviselte-e, öngyilkos lépés lett volna. Kahler azért is látja lényegileg azonosnak az ötvenes évek koncepciós pereit és a megtorlás eljárásait, mert azt feltételezi, hogy a vizsgálók és a bírák tisztában voltak az 1956-ban történtekkel, de szándékosan és tudatosan, a politikai elvárásoknak való megfelelés érdekében hamis történeteket jegyzőkönyveztek, az általuk ismert tényekkel ellentétes konstmkciót kreáltak. Ezt állítja a veszprémi nemzetőrség megalakításával kapcsolatban, amikor Brusznyai egy korai vallomását tárgyalva kijelenti: október 30-án Sánta Károly alezredes, a veszprémi helyőrség parancsnoka a kormánynak a HM útján kiadott parancsát hajtotta végre, amikor bejelentette a veszprémi nemzetőrség megalakítását.258 Kahler szerint tehát Sánta nem egy törvénytelen fegyveres csapat szervezésére adott parancsot, hanem a kormány utasítását hajtotta végre, és ezt „a vizsgálónak kellett tudnia”. Ezzel szemben úgy látom, hogy a történelmi események ismerete nem a bennük való részvételből fakad, hanem utólagos rekonstrukciós munka eredménye. A megyei DISZ-titkárból lett vizsgálótiszt, Stefán László alhadnagy nem ismerte a veszprémi nemzetőrség megalakításának pontos körülményeit, amelyeket az 1990 óta született történeti munkák - Kahlerrel ellentétben és Stefánnal egybehangzóan - a veszprémiek önálló akciójaként írnak le.259 1957 tavaszán a vizsgálótisztnek 258 Kahler, 2001, 128. Innen a következő idézet is. 259 Mészáros, 2001, 172.; Standeisky, 2006,413.; Szöllősy, 2006, 86. 76
