Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)

ges szerepe volt. Eredményesebb volt a meggyőzés, az együttműködésre bírás valamilyen formája. Mint az ötvenes évek koncepciós pereiben is. A fogságban mindentől és mindenkitől elzárt rabnak nem vagy csak korlátozottan volt lehetősége az ávósok állításainak cáfolatára. Brusznyai nem tudta bizonyítani, hogy a veszprémi ellenforradalmi kísérletekről vele közöltek nélkülöznek minden valós alapot, hiszen nem tudott, nem tudhatott mindenről, ami a városban történt. És nyilván nem tudhatta, hogy a Nagy Imréről mondottak mennyire távol estek a valóságtól.

Alkalmanként meg lehet kísérelni rekonstruálni Brusznyai eredeti vallomását, lefejtve a fennmaradt szövegekről a vizsgáló keze nyomát. A „tematikus-ideologikus”, tehát Kahler szerint a leginkább torz jegyzőkönyveket eredményező szakaszban készült az a szöveg, amely szerint Brusznyai vissza akarta venni a hadseregbe a horthysta tiszteket: „A horthysta tisztek visszavételét a hadseregbe azért akartam végrehajtani, mert ezeket »megbízhatóbbnak tartottam a forradalom számára, mert ők nem szolgálták ki a proletárdiktatúrát, és az ellenforradalom alatt a legtöbb helyen mellé álltak«.”255 Az április 11-én, még a kronologikus, adatgyűjtő vizsgálati szakban készült jegyzőkönyv szerint igy fogalmazott: „Itt [a jutási laktanyában] fejtettem ki azt az álláspontomat is, amely a régi tisztekkel volt kapcsolatban. Lehetségesnek tartom, hogy 1949-50-ben kerültek elbocsátásra a honvédség kötelékéből olyan tisztek is, akiket 1945-ben igazoltak, továbbra is becsületesen szolgáltak, és akiknek rehabilitálására sor kerülhet. Például hoztam fel a Rajk-per katonai résztvevőit és saját apósomat is, akinek rehabilitációs felülvizsgálatát éppen 1956 őszén rendelte el az MDP Központi Vezetősége.”256 Tehát Jutáson, ahol az alakulaton belüli feszültségeket próbálta kezelni, arról beszélt, lehetségesnek tartja hogy egyes, valós ok nélkül eltávolitott tisztek ügyét az arra illetékes szervek hivatalosan rendezni fogják. Egy alkalommal intézkedett is egy 1944 előtt szolgálatot teljesített tiszt visszavétele érdekében, akit 1945- ben igazoltak, majd 1950-ben leszereltek. Amikor november 1-jén jelentkezett a veszprémi megyeházán, hogy szeretne visszakerülni a seregbe, és a forradalmi tanácsból valaki „»jól képzett tiszt«-nek minősítette, ezért Brusznyai javaslatot írt részére, amelyet Kána vezérőrnagyhoz szándékozott küldeni”.257 Végül Brusznyai mint demokrata nem a szocialista társadalmi renddel állt szemben — ha mégis, azt nem vállalta sem a kihallgatások, sem a tárgyalás során, de nyilvánosan 1956-ban sem -, hanem a proletariátus nevében gyakorolt diktatúrával. A diktatúra kiszol255 Kaht.ru, 2001, 157-158.

256 Kahler, 2001, 134-135.

257 Kahler, 2001, 151.

75