Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)

Azokat - esetünkben az egyazon fegyverekről tett ellentétes állításokat - a bíróság önkényesen, akár önellentmondóan használhatta. A tárgy azonos volt, de a két vádlott különbözött: Brusznyait súlyos ítélettel akarták, vagy azzal kellett sújtani, Bírót ellenben lehetőség szerint kímélni: első fokon mindössze két év börtönbüntetésre ítélték.

Hasonlóan kísérte végig Kahler Brusznyai saját politikai céljáról tett vallomásának deformálását. 1956 decemberében még nemcsak azt tagadta, hogy neki célja lett volna a fennálló rendszer megdöntése, hanem azt is, hogy Veszprémben lettek volna ilyen megmozdulások. 1957 áprilisában már hajlandó volt elismerni, hogy a városban voltak ilyen törekvések, de magát és a forradalmi tanácsot még elhatárolta tőlük.249 A „tematikus-ideologikus” szakaszban már ezzel élesen ellenkező jegyzőkönyv született: „polgári demokratikus társadalmi rendet akartam létrehozni”.250 Brusznyai az adatgyűjtő, kronologikus szakaszban arra hivatkozva tagadta az ellenforradalmiság vádját, hogy „Nagy Imre kormányának ténykedését helyeseltem, és annak intézkedéseit végrehajtottam, mert teljes mértékben egyetértettem vele”.251 Július 4-én, amikor a vallomást tette, már előrehaladott stádiumban volt a Nagy Imréék elleni vizsgálat, bár a veszprémi vizsgálótiszt sem tudott róla. Azt azonban tudta, illetve úgy tudta, hogy Nagy ellenforradalmár volt, kormánya ellenforradalmi kormány, amelynek célja a népi demokrácia megdöntése volt. Az ő olvasatában Brusznyai fenti vallomásával elismerte tudatos ellen- forradalmár voltát, a későbbi kihallgatásra már csak ennek beismertetése maradt. Kahler nem próbálta meg feltárni, miként sikerült a vizsgálóknak Brusznyait rászorítani a megfelelő vallomásra, mindössze azt rögzítette, hogy „fizikailag is bántalmazták”.252 Pedig ügyészségi kihallgatásán Brusznyai nem veréssel, hanem azzal indokolta önmagát hamisan terhelő vallomásának megtételét, hogy a kihallgatáskor meg volt félemlítve.253 Eszerint csak fenyegették, vagyis nem fizikai, hanem pszichikai kényszert alkalmaztak vele szemben. A tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint azt állította, hogy „kényszerítő eszközt alkalmaztak” vele szemben,254 ami utalhat bántalmazásra, de nem szükségszerűen. Anélkül, hogy tagadnám a fizikai, különösen pedig a pszichikai erőszak szerepét a hamis vallomások kikényszerítésében, úgy látom, hogy abban az erőszaknak csak részle249 Kahler, 2001, 136-137.

250 Kahler, 2001, 159.

251 Kahler, 2001, 147.

252 Kahler, 2001, 153.

253 Kahler, 2001,287.

254 Kahler, 2001,313.

74