Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.1. Egy őrnagy a kádári körmenetben (Pálinkás Antal és társainak pere)

Az imigyen koncepciósán összeválogatott tanúktól könnyű volt terhelő, a bűntényt bizonyító vallomáshoz jutni olyan esetben is, amikor nem volt bűncselekmény, különösen, ha csak egy kis erőszakot kellett tenni a valóságon azért, hogy a cselekményből bűncselekmény legyen: Mindszenty Budapestre kíséréséből például így lett díszkíséret, a civilek fegyvereinek begyűjtéséből a pártbizottság tagjainak lefegyverzése.215 Nem volt nehezebb - a Pálinkás-per tanúsága szerint - a vádlottak egymás ellen ugrasztása sem, akik között eleve voltak személyi ellentétek, vagy legalább utólag lehetett erre hivatkozni. Tyekvicska a vizsgálatot megelőző időre látta érvényesnek, hogy az ávó a majdani vádlottak között igyekezett feszültséget szítani. ,,[A] későbbi vádlottak egymás elleni kijátszása, tanúnak idézése, kihallgatása, már a lefogás előjátékát jelentette. Lehet, hogy egyeseknek a menekülés valóságos lehetőségét csillantotta fel, ám a többség számára egyenest a börtönbe vezetett. Nemegyszer áthághatatlan szakadékot mélyített a vádlottak közé, demoralizálva, önhitükben megingatva őket, lehetetlenné téve elemi érdekük, a kölcsönös szolidaritás szem előtt tartását.”216 A szabadságától megfosztott ember sokkal érzékenyebben reagál az ingerekre, lelki egyensúlya sokkal labilisabb, vagyis még könnyebben generálható ellentét a már rabként tartottak között.

Pálinkás Antal (megfelelően szigorú) elítélésének másik eszköze volt cselekményeinek kiragadása a korból, az összefüggésekből. ítéletéhez nagyban hozzájárult, hogy őt a bíróság egy ellenforradalmi szervezet vezetőjének tekintette, ez alapján állapította meg bűnösségét a BHÖ 1/1. pontja szerint. A paragrafus akkor is lehetővé tette halálos ítélet kiszabását, ha a vádlott bűnössége egyéb bűncselekményekben nem nyert bizonyítást. Pálinkás esetében az állítólagosán ellenforradalmi szervezet a rétsági ezrednél alakult forradalmi katonatanács volt, amelynek valóban Pálinkást választották az elnökévé, ő a választás eredményét tudomásul vette, és a katonatanács elnökeként intézkedett. Ennyiben az ítélet valós tényeken alapult. De a bíróság nem vette figyelembe, hogy a katonatanácsok megválasztását Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter — akit 1956 után nem ítéltek el, noha karrierje megtört, vagyis nem tekintették egyértelműen ellenforradalmárnak - rendelte el október 29-én.217 A rétsági ezrednél a parancs vételének másnapján tartották meg a választást. Ekkor még semmi jel sem utalt arra, hogy ezt a katonatanácsot 1957-ben ellenforradalminak fogják tekinteni. Ezen túlmenően a rétsági katonatanács nem is volt felforgató, inkább tűnik konciliánsnak, nem

215 Tyekvicska, 1994, 138, 139.

216 Tyekvicska, 1994, 117.

217 Tyekvicska, 1994, 36.; Horváth M„ 2003, 363-364. 66