Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

szerez”.2143 Eörsinek csak egyetlen megállapításával értek egyet: Kardos doktor- a szovjet rendszer fennállásáig - biztosan nem kívánta publikálni feljegyzéseit. Ebből azonban ab ovo nem következik, hogy mindent nyíltan le mert volna írni, ami felmerült benne, amit nem bizonyít a népbírákról írt kritikus hangvételű passzus sem. Nem lehet ugyanis azonos súlyúnak tekinteni a népbírák bírálatát egy logikai hiba - a kommunistaellenesség és az oroszellenesség összekeverése- és könyörtelennek látott ítélkezésük miatt azzal, amire Kardos idézett kijelentése utal: a politikai rendőrség kikényszerített hamis vallomások alapján juttatta akasztófára Tóth Ilonát (és két társát). Mert nem lehet azonos súlyúnak tekinteni az ávó és egyes népbírák ellen emelt kifogást, miként nem azonos súlyú a két cselekmény: a logikai hiba és a túlzottnak látott szigor az egyik oldalon, és a hamisítás, hamis bizonyítékok koholása gyilkosság céljával a másikon. Kardos doktor M. Kissék kutatása szerint számos olyan vádlottat védett, akik ellen magánjellegű feljegyzéseiket is a vádak bizonyítására használták fel.2144 Tudnia kellett, hogy minden, amit leír, adott esetben - aminek eljövetele nem függ tőle — felhasználható ellene, M. Kissék pedig két esetet is említenek, amikor az ávó próbálta megfélemlíteni.2145 Végül, de nem utolsósorban: Eörsi állítása egy feltételezésre alapul - „ha [Kardosnak] tudomása lett volna arról” -, márpedig hogyan lett volna tudomása akár Tóth Ilona megkínzásáról, akár vizsgálójával kötött alkujáról, vagy bármilyen más kényszerítő eszköz alkalmazásáról, ha sose találkozhatott védencével négyszemközt, fegyőrök jelenléte nélkül?

Hatszázharmincöt évvel előtte Tóth Ilonához hasonló sorsra jutott egy kollégája, Guillaume Agassa, a lestangi leprakórház vezetője, akit 1321-ben a leprá- soknak az egészségesek kiirtására szervezett összeesküvésének vádjával Franciaországban fogtak perbe.2146 A megbánást tanúsító Agassa első vallomásában elmondta: tudott arról, hogy 1320 novemberében két név szerint megnevezett leprás Toulouse-ból mérget hozott, amit „Pamiers-ben beleszórtak a kutakba és a folyókba, hogy leprát vagy halált hozzanak az emberekre. Azt mondták neki, hogy másutt is ezt cselekedték a leprások.”2147 Második vallomása, amelyet a jegyzőkönyv szerint „önként, nem pedig a kínzástól való félelem hatására” tett, jóval részletesebb és magára nézve terhelőbb: ő is részt vett Toulouse-ban azon a

2143 Eörsi L., 2007a, 78.

2144 Kiss-M. Kiss, 2007, 208-211.

2145 Kiss-M. Kiss, 2007, 209.

2146 Ginzburg, 2003a, 61-65. Agassa történetének rekonstruálását az teszi lehetővé, hogy perének iratai — Ginzburg szerint - szinte hiánytalanul fennmaradtak.

2147 Ginzburg, 2003a, 61. Innen a következő idézet is.

557