Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

György ugyanezt állítja a Rajkhoz hasonlóan halálra ítélt Vági Ferencről.2107 Réh Alajos államvédelmi alezredes a Rajk-ügyről írt feljegyzésében azt állította, hogy Szalai Andrást is azzal vették rá a beismerésre, hogy halálos ítéletét nem fogják végrehajtani. „Szalai cellájából Szalai artikulátlan [sic!] hangja hallatszott, ahol azokat a kijelentéseket lehetett tisztán kivenni, hogy becsaptak. Szalai kivégzésénél az utolsó pillanatban hangosan kiabált, hogy ártatlan vagyok, soha nem voltam rendőrspicli, becsaptak. Faludi Ervin elmondta még a folyosón a kivégzés előtt, hogy amikor közölték Szálaival, hogy fel fogják akasztani, attól a pillanattól kezdve őrjöngeni kezdett, és neki milyen nehéz dolga volt, mert azt ígérte, hogy a tárgyalás után Szálait vagy a Szovjetunióba vagy Dél-Amerikába fogják szállitani családjával együtt, ahol más néven élhet szabadon. Nevetve mondta, hogy Szalai annyira elhitte ezt az ígéretet, hogy a külseje megváltoztatására még egy nagy bajuszt is növesztett.”2108 Az ötvenhatos megtorlás idején pedig a véletlen is hozzájárult ahhoz - feltéve, hogy véletlen volt hogy az áldozatok még az utolsó, bitóhoz vezető útjukon is remélhessék: kollaborálásuk ellentételezéseként elkerülik a legsúlyosabb ítéletet. A halálra ítélt Fónay Jenőt a siralomházként használt Kisfogházból elvezették kivégezni. Ott, a bitó alatt olvasták fel neki, hogy kegyelmet kapott. Ennek nyilván híre ment a börtönben, ahol sokan ismerhették Dosztojevszkij esetét is.

Tóth Ilona és Szentgáli természetesen nem fektette írásba az együttműködési megállapodást, ilyet hiába keresnénk az iratok között. Annak mégis számos nyoma van, túl a Tóth ítélete körüli, illetve azt követő furcsaságokon. M. Kisséknek és Gyenesnek is feltűnt, hogy Tóth Ilona milyen készségesen együttműködött a tárgyaláson a bűncselekmény és bűnössége bizonyításában. Amikor zavarta a bíróságot az a körülmény, hogy Petruska Erzsébetet november 17-én hallgatták ki, amit dokumentum igazolt, hiszen a bíróság előtt volt Tóth Ilona arról készített feljegyzése, és azon a dátum: „1956. XI. 17.”, a szövegben pedig a tegnap szóhoz benyilazva: csütörtök, ami abban az évben november 16-ára esett, ő a bíróság segítségére sietett: „a feljegyzésen lévő 17-i dátumot én írtam, de akkor tévedhettem, mert ez nem 17-én, hanem 16-án volt”.2109 Ezt a bíróság tudomásul vette, ami fontos bizonyítéka annak, hogy nem a valóban történtek rekonstrukciójára törekedett, hanem olyan bizonyító anyag felvételére, amely alapján a vádlotta2107 Hódos, 2005, 107.

2108 Horváth I. és mások, 1992,205. Réh Alajos feljegyzése, 1954. június 23.

2109 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 463. d. Tóth Ilona feljegyzése Petruska Erzsébet kikérdezéséről, 1956. november 17.; Kiss-M. Kiss, 2007, 333.; BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 8.; Kiss-M. Kiss, 2007, 334.

546