Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

raboskodástól az inkvizíció cellájában és sötétzárkájában. Teljesen függetlenül a kínzó szakértelmétől és eszközeitől, a kihallgatás maga megpróbáltatás volt [...]. A vádlott meg volt rémisztve, össze volt zavarodva, a hosszú raboskodás során rendszerint megvonták tőle az élelmet és a pihenést, meg volt fosztva az információktól és a [szakszerű] segítségtől, teljes tájékozatlanságban volt a vádak, bizonyítékok és az ellene valló tanúk felől.”2059 A felsoroláshoz könyve későbbi részén Kirsch még egy fontos jelzőt tett hozzá: lonely.2060 Az pedig nem csupán azt jelenti, hogy egyedül, magányosan, hanem azt is, hogy elhagyatottan, társtalanul. Mert Szentgáli nemcsak azért volt összehasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben, mert ehetett, ihatott, ölelhetett, alhatott, és mert a szabályok és körülmények mind neki kedveztek, hanem azért is, mert nem volt egyedül: bármilyen kérdését, problémáját megoszthatta kollégáival, „szakértők” serege állt rendelkezésére. Számos visszaemlékezésből tudjuk: az ávó igyekezett hermetikusan elszigetelni foglyait. Ez azt jelenti, hogy Tóth Ilona kihallgatóin kívül csak fegyőrökkel és vamzer zárkatársával találkozhatott. Kárpáti főhadnagy két korai látogatását leszámítva senki nem volt, aki valóban akart és próbált volna segíteni neki, vélhetően senki nem volt, akitől legalább emberi együttérzést kaphatott volna, akivel megoszthatta volna kérdéseit, gondolatait. A vamzerek lenézték a megfigyeltet, szánakozást legfeljebb azért mímeltek, hogy a bizalmába férkőzzenek. Feladatuk éppen nem a fogoly megerősítése, hanem elbizonytalanítása, ellenállása megtörésének segítése volt, a fegyőrökről pedig tudjuk, nemcsak őrizniük, hanem gyűlölniük is kellett a foglyokat. (Ez öles betűkkel ki volt írva a sátoraljaújhelyi börtönben.) Tóth Ilonának pedig nemcsak egyedül, társtalanul kellett ezzel az idegen és ellenséges világgal megküzdenie az életéért, hanem elhagyatottan. Hiszen elhagyták, megtagadták, rávallottak társai, elsőként Gráczi és Török Éva, majd többé vagy kevésbé mindenki más. Ahogy ő is tette, önmaga ellen is. A boszorkánypereket kutató Gustav Henningsen szerint: „Ha valakit hosszú időre elszigetelnek minden, identitását megerősítő ingertől, s a brutális eszközöket együttérző[nek mutatott - Sz. A.] meggyőzéssel párosítva állandóan abban az irányban befolyásolják, hogy vallja be összes bűneit, a vádlott minden valószínűség szerint meg fogja tenni a hamis vallomást, sőt, talán olyannyira azonosul is

2059 Kirsch, 2008, 74, 81. Exhausted, starved, and terrorized after a long stay in the cells and dungeons of the Inquisition. Entirely aside from the special skills and tools of the torturer, the interrogation was an ordeal [...]. The defendant was frightened, disoriented, usually deprived of food and rest after a long stay in the cell, bereft of advice or assistance, and wholly ignorant of the charges, evidence, and witnesses arrayed against [her].

2060 Kirsch, 2008, 100.

534