Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

vetették őket. Az ő ügyük is jó példa arra, hogy kínzással bármilyen vallomásra rákényszeríthető az ember: „Az egyik templomos például kijelentette, hogy »hajlandó esküt tenni arra, hogy nem csupán a rend ellen emelt összes vád valós, hanem ha kell, arra is, hogy ő maga gyilkolta meg Jézus Krisztust«.”2045 Hasonlóan járt a boszorkánysággal vádolt Molnár Ilona, aki - miután megkínozták, és megkínzott férje is azt vallotta róla, hogy boszorkány - elismerte bűnét, azonban „[kjésöbb, mikor Pest megye »törvényes ülésén« újra kihallgatják, erősen tagad, kijelenti, hogy előzőleg »kénytelen volt« mindenfélét vallani, »mert rettenetes nagy kínzásban egyebet nem cselekedhetett, hanem csak ki kellett vallani azokat is, akik fölött semmit nem tud, hogy csak békét hagynának neki egyszer«. Később viszont nyilván újra megkínozzák, mert visszatér régebbi »beismeréséhez«.”2046 (Aligha valószínű, hogy valóban boszorkánynak tartotta magát, de ezúttal amúgy sem a vallomás valóságtartalmát vizsgálom, hanem a visszavonás következményeit.) Azok, akikben az ötvenhatos megtorlás idején volt bátorság szólni az ügyészség vagy a bíróság előtt megkínzásukról,2047 ezt talán nem is azzal a céllal tették, hogy egy új eljárás tisztázza a valóban történteket, hanem kísérletet tettek arra, hogy a kínzásnak nyoma maradjon. Ha valamiben, akkor abban bízhattak, hogy miként néhány évvel a klasszikus koncepciós ügyek után indult felülvizsgálat, és a hírek szerint a felelősöket felkutatták és megbüntették, eljön az ideje az ő megkínzóik elszámoltatásának is. (Nem jött el.) Vagy józan megfontolás nélkül szóltak megveretésükről. Kibukott belőlük, amikor a tárgyalást vezető bíró vagy az ügyész csodálkozva - netán csodálkozást mímelve - tudakolta okát, miért vallott másképp a tárgyaláson, mint a nyomozati szakban, akkor mi bírhatta rá, hogy hamisan vádolja önmagát. Másfelől pedig úgy látom, az utókor és a szakma is nagyobb jelentőséget tulajdonít (talán Faludy György, Szász Béla és mások könyvei alapján2048) a kínzásoknak a hamis vallomások kikényszerítésében, mint amekkora valójában volt. A verés ugyanis fárasztó és kétélű fegyver. A megvert fogoly a megverőjét ellenségnek látja, ez pedig lehetetlenné teszi kettejük közös érdekeltségre alapozott együttműködését. A verés, kínzás már 1956 előtt is csak az egyik, és nem is feltétlenül a legeredményesebb eszköze volt az ávónak hamis terhelő vallomások elérésére. Noel Fieldet a verés mellett koplaltatással és rábe2045 Kirsch, 2008, 144. One Templar, for example, declared that he ’would swear not only that all the accusations against the order were true but also, if required, that he himself had killed Jesus Christ’.

2046 Kulcsár, 1968, 169.

2047 Tyekvicska, 1993.

2048 Faludy, 1989.; Szász, 1989.

531