Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

tudta, hogy november 18-án este már el is szállították a nyomdát a Domonkosból.2019 Emlékezett arra, hogy 19-én este nem látott hullát, különösen hullákat, hullahegyet a pincében, aminek megint csak Szentgáli tudta az ellenkezőjét bizonyítani. Nem emlékezett arra, hogy bárki is embereket gyilkolt vagy kínzott volna a kisegítő kórházban, ilyenről nem is hallott, azt pedig tudta, hogy ő ilyenben nem vett részt, Török Évát nem hívta ávósokat és kommunistákat rugdalni, Szentgáli mégis két bizonyítékkal tudta alátámasztani ennek ellenkezőjét. Emlékezett rá, hogy a forradalom idején (és talán addig se, soha) nem is látott együtt annyi pénzt, amennyiről Turcsányiné vallomást tett, de a bizonyíték ismét kihallgatója kezében volt. Ha lelkileg és mentálisan elég erős tudott maradni az ávó börtönében, tudhatta, hogy neki van igaza, de tudhatta azt is, hogy igazával semmit sem ér, ha azt nem tudja vizsgálója, illetve a bíróság előtt meggyőzően bizonyítani. Márpedig hogyan lehet - érdektelennek tekintett tanúk egymásra hajazó vallomásaival szemben - bizonyítani, hogy a vádként fejére olvasott cselekmények a múltban nem történtek meg? Remélhetett olyan tanúkat, akik hajlandóak elmondani, hogy a Domonkosban nem láttak sem nyomdagépet, sem hullát, sem újságpapírba csomagolt 128 ezer forintot, nem észleltek kínzást, gyilkosságot, de olyat nem, aki bizonyítani tudná a vallomásokban foglaltak hamisságát. Rá kellett jönnie, hogy amennyiben Magyarországon a forradalom után is a vádlottnak kell bizonyítania ártatlanságát - amennyiben továbbra is Visinszkij módjára mérik az igazságot -, a vádak puszta tagadásával nem tudja bizonyítani ártatlanságát. Ha magától nem jött rá, Szentgáli nyilván közölte vele.

Tóth Ilonának nem volt módja, hogy utólag megörökítse börtönélményeit, ami megadatott a Franco tábornok maiagai és sevillai börtöneit megjárt, hozzá hasonlóan halálra ítélt Arthur Koestlemek. Tőle tudjuk, hogy a rab, a bizonytalanságban tartott, az élettől a halál felé fordított rab „számára a külvilág egyre fokozódó mértékben elveszíti a valóságos értelmét”,2020 hogy fizikai fájdalmat okoz minden olyan kísérlet, hogy észszerűen gondolkozzon, mintha ideggyulladás támadná meg agyának asszociációs pályáit,2021 hogy a háromszorosan páncélozott kriptában, „melyet a hallgatás, a magány és a rettegés hármas fala vesz körül”2022

2019 Úgy vélem, a nyomda november 18-ai elszállításának története a vizsgálatnak abban a szakaszában született, amikor még, a valóságnak megfelelően, november 17-ére datálták Gáliék Domonkosban tárgyalását és az Elünk első számának elkészítését. Mert a nyomda elszállításának semmi értelme akkor, amikor azt éppen használják, az első számot készítik rajta.

2020 Koestler, 1993, 77.

2021 Koestler, 1993, 121.

2022 Koestler, 1993, 123.

524