Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
Ilonától, amely illeszkedik abba a képbe, amelyet ő az ellenforradalomról és az ellenforradalmárokról szóló klisékből összerakott. Meg volt győződve róla, hogy a Domonkosban tanyázó ellenforradalmárok vezetője legalábbis tudott a gyilkosságról, de vélhetően része is volt benne, hiszen az ellenforradalmat saját világa mintájára nyilván hierarchikusnak és militánsnak tartotta, amelyben parancsnok van és parancsok vannak, a parancsokat pedig végrehajtják. Ha Tóth személyesen nem ölt, parancsnokként akkor is felelős. Vallomásait úgy értékelte, hogy egyes ellenforradalmi cselekményeivel kérkedik (amit beismert: beszélt a Petőfi Körről, a mentőszolgálatról, a kórház vezetéséről, oda fiatalok befogadásáról, a röplapozásról), másokat tagad (fegyverszállítás a vöröskereszt védelmét kihasználva; a kórház ellenforradalmi központtá tétele; betegekként bújtatott ellenforradalmárok; harc a kormány és a munkáshatalom megdöntéséért), miközben Szentgáli tudatában a kettő elválaszthatatlanul összetartozott. Legfőképpen pedig tagadta ellenforradalmár mivoltából fakadó bűncselekményét, a gyilkosságot. Viselkedésével kivívta Szentgáli különös haragját, mert nyilván hivatalból és általában is gyűlölte az ellenforradalmárokat. Bűnössége egyértelmű bizonyítékának látta a vamzertől kapott információt a kijuttatott üzenetről, amelyben Tóth menekülésre intette társait, amit szerinte nem tett volna, ha ártatlan, nem beszélve arról, hogy akkor őrizetbe sem vették volna. Ebben a helyzetben határozhatta el, hogy bűnösségét tagadó foglya ellenállását mindenképpen és minden áron megtöri. Ennek volt eszköze a hulla prezentálása, amitől a lány összeroppant, és részletes, noha még csak részleges beismerő vallomást tett. Tóth Ilona akkor már két hete volt fogságban. Nyilván mindenkit sokkol, amikor először börtönbe zárják, különösen azt, aki nem készült fel rá, hiszen nem követetett el bűncselekményt, amely indokolná bezárását. A börtön a kintitől nagyon különböző, szigorúan szabályozott világ, az oda kerülőnek kezdetben nyilván teljesen ismeretlen, márpedig az emberek többsége ismeretlen körülmények között elbizonytalanodik, különösen ha az új, más világ ellenséges vele. Tóth Ilona vamzerétől nem, de más zárkaügynököktől rendelkezünk az új rab cellába érkezését leíró beszámolóval. „Amikor Papp a zárkába belépett majdnem nevet- hetnékem támadt az öltözete miatt, mert egy száll alsó nadrágban, hona alatt egy csomóban lévő felső ruházatával a legrémültebb arcai, és teljes valóságban remegő térdekkel és kezekkel állt meg a zárka közepén. Még köszönni sem tudott félelmében.”1996 Miként a többi rab, miként társai, nyilván Tóth Ilona sem tudott pihentetően aludni - az alvás megvonása előszeretettel alkalmazott kényszerítő 1996 ÁBTL, 3.1.9. V-154422. Pap István..., Gyáli fedőnevű zárkaügynök jelentése Pap Istvánról, 1966. október [valójában szeptember] 9. A vamzer jelentését betűhíven közlöm. 519
