Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

új információt tudott vele közölni, olyan dokumentumra tudott hivatkozni — a Gyöngyösit csoportosan elkövetett nemi erőszakkal vádoló hamis feljelentésen és Molnár aznap készült, Tóthra terhelő adatot csak érintőlegesen tartalmazó jegyzőkönyvén túl —, ami már alkalmas volt megtörésére.

A gyilkosságnak több tárgyi bizonyítéka is volt a perben. Ilyen volt a bicska, amit azonban csak január végén találtak meg. Tárgyi bizonyíték volt Kollár állítólagos órája, de arról Tóth Ilonát nem is kérdezték. Ugyancsak bizonyíték volt az állítólag Kollárt ábrázoló fotó, de az a gyilkosság bizonyítására teljességgel alkalmatlan - mindössze az áldozat azonosításában volt szerepe. Végül tárgyi bizonyíték volt a holttest, annak ruházata, valamint a mellette talált aktatáska. December 4-én - esetleg már 3-án - erről beszélhetett Szentgáli: a Domonkos-templom kertjében megtalálták bűncselekménye áldozatát, a további tagadásnak nincs értelme, a gyilkosság bizonyított. És Tóth Ilona láthatta Szentgáli megváltozását. A felettesei által többször fölényesnek, nagyképűnek mondott főhadnagy korábban is az lehetett Tóth Ilonával szemben, a sikeres akció után pedig nyilván nem leplezte, sőt hangsúlyozta örömét, kárörömét. Már pusztán nyomozati érdekből is: hogy megtörje és „beismerésre” bírja az őrizetest. „Szívós és kitartó, nem csügged el. Kitartó és szívós munkájának megvan az eredménye, ilyenkor igen örül, hogy nem törte le a hosszú eredménytelenség.”1983 Ha Tóth Ilona ártatlannak tudta magát, ami az eddig leírtak szerint biztos, akkor érthető, hogy Szentgáli diadalittas bejelentésére nem megtört, hanem összetört, és zokogni kezdett. Nem a feltámadt önvád, hanem helyzetének kilátástalansága és saját tehetetlensége miatt.

Örkény István Forgatókönyv című tragédiájának Bajcsy-Zsilinszky Endréék 1944. november 22-i letartóztatását idéző részében magyarázatra sem érdemes ténynek tekinti azt az abszurdot, hogy a két ténylegesen létező lakáskulcs mellett volt egy harmadik, amelynek segítségével a gestapósok - valójában a nyilas Számonkérő Szék pribékjei - bejutottak a lakásba.1984 Hasonlóan abszurd helyzetbe került 1956. december 4-én Tóth Ilona, aki tudta, hogy nem ölt embert, elképzelhetetlennek tartotta, hogy társai elkövettek ilyen bűncselekményt - amikor kihallgatója közölte vele, hogy megtalálták a Tóth Ilonától el nem követettnek tudott bűncselekmény áldozatát. Erre utal ártatlanságát bizonyító kulcsmondatainak egyike: „az ezt követő éjjel leszámoltam az egész életemmel”.1985

1983 ÁBTL, 2.8.1. 5380. Szentgáli István..., Szentgáli István szakmai és politikai minősítési lapja, 1952. május 26.

1984 Örkény, 1979, 110-111.

1985 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. június 11. 9.; Kjss-M. Kiss, 2007,51.

514